Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 258
Paplan alatt félelmetes,
nincsenek évszakok,
torokra tapad a lepedék,
a sóhaj felvacog.
Süllyedő sziget a lét,
fogynak a távlatok,
az örvény leránt,
aztán visszadob.
És kapaszkodom beléd,
ahogy a csend lebeg,
paplan alatt
ringó menedék,
bódult rezzenet