Adventus Domini
Írta: Csontos Márta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 195
Adventus Domini
Hajnalodik. A fákról leszakított
árnyékokon lila derengés ül,
Angyalok mormolnak rorátét,
az égen kóbor madarak.
Ott ülök a Káosz szélén, s bánom
minden bűnömet, bánom, hogy
olykor hatalmába kerít a gyűlölet.
Szememben gyertyák lobognak,
imám virágaiból koszorút fonok;
végre megtisztulok talán.
Isten csöndjében kapaszkodok
a levegőben, s várok…
várok az eljövetelre, várom Uram,
hogy letörd bilincsemet,
s feltárjad az örök fényű világosságot.
Negyedik gyertyám maga az
örömrózsaszín, fahéj illatú üveggömbök
lesznek felettem a csillagok,
s míg áldott, pogácsa-szaggató Mária ujjak
vitorláznak a világasztal tengerén,
érzem, az ünnepi készülődésben
égre láncol a remény.
Magadhoz engedsz Uram, s befogadod
lángom halvány villanásait
égő csipkebokrodba.