Írta: Molnár Jolán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 220
A város csak színfal, vásári díszlet.
Sorba kötött izzók parazsán ámul
a sok gyerekszem. Aranyszállal hímzett
filcangyalkákat, kerámiát árul,
hódarát szitál rá kötött sapkában,
ázott kesztyűben az adventi varázs.
Mint szegfűszeges forralt bor, kannában
gőzölög, lassan hűl a várakozás.
Kóbor petárda - random csillaghullás,
a szappan aromás, a parfüm Chanel.
Térzenész kontrasztja halk harangzúgás,
s a pultról egy fürge kéz bizsut csen el.
Karamell és ánizsillat lengedez,
a múltból enyhe tömjénfüst szivárog,
háttérben az éj majd mindent elfedez,
ha nem jönnének a Háromkirályok.
Az öreg asztalos asztali borral
réved a jövőbe, részegedésig.
Mindenórás asszonya vizet forral,
a barmok mélán, csodálkozva nézik.
Idejét érzi, ágyat vet Mária,
hideg pajtában pihegve vajúdik.
Párás a sóhaj, csak jönne már Fia,
hogy eljusson újra a keresztútig.