Adventi naplórészlet
Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 249
Adventi naplórészlet
Én várok rád.
Imbolygó gyertyafényben
elsodró nappalokban
a narancs héjának
fröccsenő olajpárájában reméllek,
hívlak, hogy újra megszüless
hogy rátapadt ma a házfalra a csend…
a kincstár is üres,
mint nélküled a jászol
olyan távolinak látszol
most, hogy nem vagy velem -
Az éjjel fagyott;
aztán a karcos reggelen
ezüstforgácsokat
szórt szét az utcán a szél
a csonthéjból pergő dióbél
felett téged dúdollak halkan
szented leszek majd, romolhatatlan
testtel s lélekkel
mely belőled szakadt ki
hát örök
A dűlt fenyő fölött
a megfáradt fény
mint elfoszló
zászló, lomhán fellobog
belőlem álmodj
csoda-templomot!
Tizennyolcadika van.
A remény után egy nappal
hívlak, reméllek,
drága újszülött
csak pillants rám, ha eljössz -
s harmadnapra,
tudom, újjáépülök.