Pődör György | ADVENTI KÉPESLAP Háttérnek kék hegyek, apró pötty-csillagok. Felhőből ég-jelek: üzenet illan ott.
Fényeknek gyors szárnyán köszönt a végtelen, van bolygó még árván, ezernyi névtelen.
Felnéz egy kislámpa, gyengéden pislogó. Akinek nincs álma, nem is lesz csillogó.
Bólint a vén fenyő, mert sohasem álmos, ága már égbe nő, a Tejúton táltos.
Kémények füstje, mint feltekert réteslap, Mezőket telehint, felhőkből édes hab.
Angyalok halk dala most mindent átitat, mint égi mandala, koszorúz áhítat.
Hópihék, kis csodák, várakozás csöndje. Reményből szőtt fonál, mintha mennyből jönne. |