Advent
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 285
ADVENT
Most várom, hogy jöjjenek
a megígért csodák,
belopóddzon szívembe
várakozón a vágy,
és elûzzön mindent,
ami szürke köd, s unalom -
helyébe hófehér
ragyogás boruljon.
Most várom, hogy jöjjenek
a várva várt illatok;
méz, fenyõ, szegfûszeg!
S egy újszülött csecsemõ
tejillata szálljon -
boldog izgalommal,
mindent várón lesem,
s legjobban: Rád várok;
a gyertyafény megrebben.
Most várom, hogy jöjjenek
a várva várt napok,
amikor színesbe öltözik a táj!
Aranyba, ezüstbe, tüllbe, pirosba -
ünnepi díszben vár a közelgõre,
s lágy puhasággal ül a hó a tájra.
Lekuporodnak a házak a földre,
úgy lesnek a sötét ablakok
az Eljövendõre...
Lobbannak a gyertyák. Csillagmiriád
néma üzenete:
él még a remény! A múltból a jövõ
égi gyertyákat gyújtogat csendesen,
s faggyútól súlyos a néma éjszaka.
Vonatfütty száll hosszan, elnyúlva -
aztán csönd megint, csak a hó zuhog,
majd várakozás, újra várakozás,
ki tudja, meddig az utolsó szóra...
Adventi éjszaka minden éjszaka...
Tekintetünk, 2017. december.