Advent bennünk
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 239
ADVENT BENNÜNK
Talán az emlékek teszik, az egyszer-szép
gyermekkor torkunkba szorult hangulata,
apánk erdőről hozott titkos fenyőillata,
talán a fényképbe lopott anyám-mosoly,
egykori szülőházunk Lurdy-Máriája,
ilyenkor különös minden pillanat.
Előkerülnek azok a hatalmas hófúvások,
látom magamat, ahogy belőle kimászok,
mert sokszor volt hasonló, kemény telem,
együtt lapátolva, én és ikerfelem.
Esténként a vaskályhánk izzó oldala
világította be a közös nagyszobát,
s nyitotta meg a mesék csodaszép kapuját
a ronggyá olvasott könyvek lapjain.
Istenem, de jó is volt dunnák alatt
érezni, milyen a testvér-meleg, összebújva
átvészelni sok-sok fagyot és telet!
Ilyenkor elcsitulnak a nehéz évek,
még mindig megcsap a katedra illata,
s tanítok néha álmomban egy picit,
köveimmel alkuszom, de nincs licit,
egyre mélyebb és mélyebb az időverem,
magamat látnám, két felnőtt gyermekem.
Kacagtam velük sok kedves filmeken,
kedvestől mosoly is járt nekem,
s múltak-múltak napok és évek,
az ember szép emlékeibe réved.
Békénket őrizzük, így-úgy elvagyunk,
havakhoz fehéredett a hajunk,
kandallóban ropog a tűz, heverőn
álmodik csahos nyarakról kutyánk,
estére meghitté válik minden pillanat.
Talán ez az oka, hogy a monoton idő
visszavonhatatlan cseppkőpercein kinő,
és a megszokottból lassan kiragad,
érzed , a csillagok közé átment
az örökszép, angyalarcú ADVENT,
ez a kisded illatú, háromkirály – csodás,
belső zarándokként átélt VÁRAKOZÁS.