Adáshiba
Írta: Siska Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 178
Adáshiba
Akarod a harmóniát? – kérdezi.
Mosolyog. A vonásai
túl szabályosak. Múló álom,
tudom jól. Az ismert
részek közti
űrt kitölti az elme.
Válaszolnék,
de a szavak már
elérhetetlenül messze
világítanak – idegen
fények, már nem létező
csillagok.
Sercegni kezd. Feláll.
Villódzva, szakadozva
elindul. Tűsarkúban,
hátrafelé.