Ab ovo
Írta: Ilies Renáta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 251
Ab ovo
Azt mondják, hogy hasonlítunk.
Rám néznek: "kiköpött".
`75 nyara volt, mikor
Anyámnál kikötött.
Anyám második gyerek.
Az apám elsőszülött.
Soha nem ártottak neki,
Mégis folyton ütött.
Lehetett volna jó is,
De nem jutott eszébe.
Valami csalán nőhetett
A szíve helyére.
Mit tehetett volna anyám?
Egyedül sírt este,
Mikor a megnyugvását
A bölcsőmben kereste.
Hányszor próbálták már újra!
De így se működött.
Apám aztán végleg át is
Lépte a küszöböt,
Meggörbítve szememben
Az időt és a teret:
Én lettem a lánya,
Aki sohasem létezett.