A XXI. század költői
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 316
A XXI. század költői
„Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!”
(Petőfi: A XIX. század költői)
Még áll a ház, hol világra jött Az, ki huszonhat évet élt.
Még hantján valahol sír a rög, emlékezzünk rá épp ezért.
Világos fájdalmas szelleme kísérti elménk éjhonát.
Fényeit befogni kellene, ne élje tovább fénykorát.
A szabadságunk ma álom csak? Vágyaink szárnya eltörött?
E képletes ősi járomnak a súlya rajtunk nem örök.
Mély tisztelettel a múlt felé lerágott csontját hagyjuk ott.
Lépjünk úgy újra tükrünk elé, mint aki új esélyt kapott.
„Vannak hamis próféták, akik azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten az ígéretnek földe van.”
De tudd, itt élned, halnod kell és a kesergés nem segít.
Ha kell, erővel halmozd fel új bölcsességek ezreit.
„Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz.”
Mondd, hol van annak a határa, hogy pajzsod végre hangod lesz?
Tűröd, hogy valótlan szólamok irányítják a ma tetteit:
Híg szavak súlya kilóra sok, s a naiv embert ellepik.
A történelem így önmagát ismétli meg, ha ráhagyod.
Lantod zenéjét az hassa át, mit igaz Költőnk ránk hagyott.
Légy lángoszlop vagy szelíd mécses, csak világíts a mindenit!
Izzó szavad legyen erényes(!): csak úgy jó, ha mást felhevít.