A világ átrendezése

Írta: Vörös István


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 271



A világ átrendezése

Milyen pech, például egy Rilkének,
hogy pont embernek kellett
születnie. Persze mi másnak?
Ő mondjuk aligha lehetett volna
az általa leírt angyal. Sötét, lét
fölött járó lidérc, a művészetből
kicsapó hideg, kék láng. És lehetett
volna mamutfenyő? Semmiképp sem
búzaszál egy több hektáros mezőn,
hogy magokkal teli fejét meg nem
értve ingassa millió társa közt.
Trakl cinke, igaz, télen talán
elutasítja a neki kitett faggyút,
szalonnabőrt. Beethoven bölömbika,
Nietzsche kuvik, Paul Celan egy marék hó.
Mért kell mindenkinek embernek
születni? Pilinszky lehetett volna
marslakó, de akkor én is az akarnék
lenni. Van Gogh egy beomló
csillag helyén támadó üreg.
És Bach maga az ősrobbanás
még sokáig rezgő hangja.
Hangok. Ha csak hangok és
gondolatok lehetnénk!
Egyetlen vers. Vagy legalább
egy verseskötet. Csend a jégmező
fölött. És benne egy-egy rianás
hangja a kétely, az önismeret.
Mért nem Széchenyi lett a Szaturnusz
gyűrűje? Ha már a bolygókat antik
istenekről nevezték el, mért ne lehetne
a Merkúr új neve Ady Endre,
és a Plútóé Petri György? Emléktáblát
a Napra: Ennek fényében nőtt fel
az emberiség, aki az űrruhát
és a magányt adta az űrnek
és az egyedüllétnek. Más szóval
a világnak. Mért ne lehetne
egyetlen ember a világ? És mért
ne bámulhatná ettől még
szerelmesen a többieket?