A végtelen kurtasága
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 479
A végtelen kurtasága
Te, ki elhiszed a múltat,
de félsz a jelentől, s nem bánod a jövőt.
Sajnálod és sajnáltatod magad.
Ne tedd, mert én, nem sajnállak.
Inkább szánlak.
Szánom a hamis, hitvánnyá korcsosult
dolgaid a szürke térben,
miközben irigyen bámulom
a boldognak hitt,
dimenziómentes ostoba létedet.
Azon Descartes is elcsodálkozna,
hogy módszere mentén vagy-e egyáltalán.
Létezik-e az a valami,
ami ennyire elhanyagolja
a neuronok kínálta evolúciós produktumot,
az emberi vágyból táplálkozó végtelent,
magát a puszta gondolatot.
Elégedetten hedonizmusod sanyargatásától
hagyod, hogy kétes szellemed
vasra verve tengjen,
bezárva szűk homlokcsontod
homályos tömlöcébe.
Szánalmam félmosolyán nemhiába süt át
a bölcs Epikürosz száraz megvetése,
aki kenyéren és vízen csapott vad orgiát,
és felülről tudta nézni a földi világot,
elfogadva jót-rosszat,
ami a mezsgyéken túl csak kínálkozott.
Te, ezt nem értheted,
hisz képlékeny matériád
-a fizika törvényei szerint-
örvénylőn zúdul a legkisebb ellenállás felé,
áttörve minden arisztotelészi gátat,
és zubogva zuhog
még szűkebb mélységek felé.
Léted szélsőséges hullámaitól
szinte megborzong a józan elme,
mert nem hiszi el, hogy elhiszed, ami nincs.
Elhiszed, hogy az univerzum közepén
te vagy a biztos pont, az origók origója.
Ezért csak kiabálsz
és böfögsz minden irányban,
s nyáladzó fröcsögésedtől foltos lesz minden:
a jelen és a múlt.
És a magzati jövő.
Harsány létedben észre sem veszed,
hogy közben rég megfakult primitív hited
sosemvolt karátja.
Csak egy helyben toporogsz.
Dagonyázol önnönmagad bűzös mocsarában,
ahol a horizont egyre nagyobbnak
és közelibbnek hat,
mert egyre mélyebbre süllyedsz.
Azt hiszed, hogy csak ennyi a világ:
Ez a kurta, kis színes buborék, amit ebből
a legalsó perspektívából még befogad szemed.
Mert az ég valódi hétágú Irisz-fénye
retinádon túl, tekervényeidbe már nem hatol,
így megszűnik számodra minden híd
a láthatáron túli magas és mély,
káprázatos és örök
egyetlen végtelen felé.