A végére

Írta: Kemp Luca


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 264



A végére

A végén elmélyült…

Nem bírtam tovább, kopogott a szemem az éhségtől de nem bírtam még csak egyhelyben megállni sem, nem, hogy még enni. Nem. Nem tehettem.

Olyan gondolatok sorozata cikázott végig az agyamon, egy rakéta becsapódásának a gyorsaságával, amelyeket nem akartam ott tudni.

Boldog emlékeim ezredei homloklebenyem ziges-zugos részeiben sorakoztak fel, és bevackolták magukat olyan rejtekhelyekre, amelyeken mohó karmaimmal lehetetlen volt megkaparintanom. Pedig hidd el, hogy próbálkoztam.

Sőt mi több, minden reményemet arra tettem fel, hogy elérek egy ilyen aprócska, hívogatóan zümmögő emlékfoszlányt, és azzal kizökkentem magamat ebből a végtelen ördögi körből, amibe az élet vad játéka sodort.

De már mióta… Már mióta és hasztalanul… De már mióta és hasztalanul próbálkozom…

Megragadtam egyhelyben. Órák óta azt az egy sorsfordító telefonhívást vártam, ami vagy teljesen tönkretesz, vagy tonnás súlyokat emel le a vállamról.

De a szoba csendje gyötrő már-már nyomasztó volt. A kanapé viseltes bőrfelszínére hajított telefont egy percre sem veszítette el tekintetem. Miközben egy felhúzott babajátékhoz hasonlítható módon pásztáztam, a szoba számomra imponáló két pontját, a szőnyeg két végét. Attól félve, ha lelépnék a perzsa csoda széléről, tényleg és végleg magába szippant a lakkozott padló folyama.

A csönd zsivajában az egyetlen monoton jelenség (a járkálásomon kívül) az óra kattogása volt. A mutató virgonc ugrálása egyik kínzó másodpercből a következőbe. Olyan hosszú ugrások voltak ezek… El sem hiszed.

Abba az állapotba kerültem, hogy már képzelődök? Megeshet. De nem. Tényleg felvillant a készülék képernyőjén az ominózus kórházi telefonszám.

Örömmel megszakítva hosszú pásztázásomat, szinte már a telefon felé repültem, nem is léptem. Egy érintéssel fel is vettem.

Csak hallgattam a női hang ritmusos közönyösségét, csakúgy úsztam a tárgyilagosságban. Hogy csinálja ezt?

A végén elmélyült…

Elmélyült a szívem a mellkasomban…

Nem bírtam tovább tartani a súlyát.