Írta: Cs Nagy László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 259
A város szélén
Hajszálerekkel átszőve a város,
betontestében ember-vér kering,
álmosan szuszog a csatornák rácsos
foga közt a gőz, és egekbe ring.
A régi tűzfalak bőre ráncos,
cirádái közt golyónyi sebhelyek,
a kéményekből mint puha vánkos
dagad a füst, csontos ágak közt lebeg.
A park füvére lecsepeg az árnyék,
és padhoz simul mit belevéstek,
kis sétaútra épp pislogva ráég
a holdfény, mint libbenő kísértet.
A bokrokon lóg az est dohos szaga,
a villamossín nedvesen ragyog.
Toporog türelmetlen az éjszaka,
és elindul a házak közt gyalog.