A város peremén
Írta: Fövényi Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 240
A város peremén
itt mindig szép tisztaszavú ősz van,
oly halkan oson a volt cselédsoron,
a játszótereken már tarka paplan
a hárslevél, s csend a bodzabokrokon.
néhány tűzfal szinte őszinte gyermek,
egyiken piros krétával, "szeretlek hazám",
és hirtelen, mint akit vernek,
korhadt kertkapu jajdul sarokvasán.
a mosókonyhák mélyén a nyár lapul,
bádogteknőben az ég kékes habja,
és a lúgos vízben váratlanul
felkacag pár hófehér szappandarabka.
a bezárt sörgyár udvarán furcsa mámor,
sötét tócsák bőrét borzolja a szél,
és valami bukott hatalom kormától,
feketén csillog a csorba járdaszegély.
itt van ez a város, enyém minden titka,
bűnöm, börtönöm ez, mit szám dadogni bír,
mellkasomban összezúzott csontkalitka
szilánkja, mely öl, ha moccanni mer a szív.