Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
A tükör
Ma már sejtem, hogy mit jelent...
A falon mindig megjelent
egy figura, egy idegen,
és leskelődött idebenn.
S én, mint aki sose tanul
hibájából, ártatlanul
bámultam rá a hazugra,
igazságom elhazudva,
míg rájöttem: Igen, ez Ő,
képzelete fagyos mező,
elméje jég, a szíve kő
s fölötte gond boltíve nő.
Látszott, pofám nem szívleli,
hasonlóképp szóltam neki:
-Te, másolat, te rút alak
én te vagyok, s meguntalak.
-Pusztulj szemem elől ármány!-,
de a képmás előtt állván
a padlóra roskadtam én,
tudván tudva, ki ez a rém.
---
Beismerni sohse késő,
bölcsességem, ím a végső:
Az élet egy ócska keret
tükör nélkül. Csak az lehet.