Írta: Selymes Anna Liliána
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 261
Az ablakon át néztük -
végre havazott.
Fülembe súgtad,
hogy gyönyörű vagyok.
Mosolyogva tiltakoztam:
Hisz mást mond a tükör...
Csendesült a hóesés,
talán leheletnyit.
A szobában álmok,
vágyak, lázak remegtek.
Megölelt a vallomásod:
A tükör nem tud semmit!
De én... én szeretlek...