A terv
Írta: Édes Anna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 248
A terv
Na, végre, letelt a munkaidő! Terka fogja a szatyrait, indul haza. Elfáradt, mint mindig. Szereti a munkáját, szakácsnő. Száztíz emberre főz, emelgeti az óriási lábasokat a borzasztóan meleg konyhán. Néha majdnem megbolondul egy jéghideg sörért, de munkaidőben soha nem iszik, ez kőbevésett szabály nála. Persze, tudja, hogy sokat iszik, de bármelyik pillanatban abba tudná hagyni. Az orvosok szerint minden alkoholista ezt mondja, de ő tényleg biztos abban, akkor áll le, amikor akar.
Végre jön a busz. Szerencsére le tud ülni. Fáj a lába. Nemrég volt az ötvenedik születésnapja, és ez a munka kikészíti. Végre hazaér. Egy körfolyosós, lepusztult háromemeletes ház első emeletén laknak. Albérlet. Szobakonyha, semmi más, vécé a folyosó végén. Tiszta középkor, de legalább olcsó. Ha kinéz a konyhaablakon, lelát a kapura. Ez a ház, akár a falu, mindenki mindenkiről mindent tud. Az öregebbek kiülnek a folyosóra, mindent látnak, pletyiznek.
Terka utál itt lakni! Persze, Sanyi megint csavarog valahol a linkóci haverjaival. Négy éve találkoztak, azóta együtt élnek. Sanyi tizenöt évvel fiatalabb nála, nagyon jóképű, beleszeretett, habár tudta, alkoholista a javából. Akkor még kedves volt, figyelt rá, vigasz volt a kétségbeesett, lelket ölő éjszakákon. Már nem az. Néha meg is üti, amikor nagyon részeg. Persze, ő sem hagyja magát. Már a szex sem túl jó.
Egy ideje ki akarja már rakni Sanyit, de nem megy. Hova is menne, ilyen dolga sehol sem lesz. Lerakja a szatyrokat. Hozott egy félliteres vodkát, meg öt sört. A vodkát kinyitja, és úgy üvegből, jól meghúzza. Kupak vissza, gyorsan eldugja az ágyneműtartóba a három sörrel együtt. Sanyinak nem ad, hogyisne, most is biztosan piál valahol. Kinyit egy sört, végre elengedi magát. Azokra az időkre gondol, amikor férjhez ment. Boldogok voltak. Szerelem volt, nagyon nagy. Két év múlva viszont még nem született gyerekük, pedig nem védekeztek. Aztán orvostól orvosig jártak. Végül daganatot találtak nála. Kivették a méhét és a petefészkét. Akkor nyúlt először az italhoz. Gyuri hallani sem akart örökbefogadásról.
– Miért neveljem más gyerekét, amikor nekem is lehet saját?
Egy év múlva elváltak. Terka összetört. Egyedül maradt, kifosztva. A gyerek utáni vágy lassan csillapodott. Úgy gondolta, ezt az italnak köszönheti. Elzsibbasztotta a mérhetetlen hiányérzetet.
Na, mindjárt kezdődik a műsor, kiált fel a második emeletre a pattanásos kamasz fiú a haverjának. Felröhögnek. Sanyi hazaért.
Sört akar, de Terka megmakacsolja magát.
– Igyál ott, ahol eddig voltál, ebből nem adok! Dolgozom, mint egy állat, ennyit megérdemlek!
Zeng a ház. A szomszédok jól szórakoznak. Terka sem józan már. A lakók a korláton könyökölve hallgatják az előadást. A férfi hirtelen felkapja Terka retiküljét és belekotor.
– Add ide, te szemét – visít a nő, Sanyi félrelöki, kiveszi a pénztárcáját. Van benne vagy háromezer forint, azt zsebre gyűri, majd a szokott módon zárja le a vitát, ismét elmegy otthonról.
– Azt már nem! – Terka öltözik, bizonytalan léptekkel indul Sanyi után. Biztosan megint ahhoz a ribanchoz megy. Egy ideje hallja innen-onnan, Sanyi egy pultos lánnyal hetyeg. Most elkapja. Ő dolgozik, ő hozza a pénz, ez a munkakerülő meg átveri őt? Sanyi az övé, a tulajdona, megfizeti rendesen. Kaját, lakhatást, villanyt, kap, akkor becsülje meg magát! Régen szerette, de most már csak egy kutya, akinek az a dolga, hogy körülötte legyen, hogy imádja, a kezét nyalogassa. Legyen hálás minden percben!
Mire a kocsmához ér, már igencsak felhergeli magát. Belép az ajtón, meglátja Sanyit. A pultnál áll és a fiatal pultos csajjal röhécselnek. Lehet, hogy rajta. Odasétál.
– Szia, Sanyika! – mosolyog gúnyosan. – Szólj a kis ribancnak, adjon már egy fél vodkát az élettársadnak, aki, állítólag, én lennék. Van pénzed, elloptad tőlem, csak belefér egy feles! – Sanyi képéről lehervad a vigyor.
– Menj haza, Teri, mit mászkálsz utánam?
– Utánad? Kinek kellesz, te majom? – Sanyi fenyegetően felé lép!
– Takarodj haza! – sziszegi.
– Megyek is, de te költözhetsz a ribidhez, hozzám nem jössz vissza, az tuti! Megfordul és kimegy. Iszonyú dühös! Mire hazaér, kész a terve. Megfizetsz, te aljas! Eltakarodsz innen, garantálom! Kikotorja a pálinkát, jól meghúzza az üveget. Forrón ömlik a szesz a gyomrába. Tudja, Sanyi irtózik a halottaktól. Nem fél, retteg tőlük. Terka munkához lát. Tavaly leszakadt a fregoli, Sanyi azóta sem csinálta meg. Így a jó. Előkeresi a műanyag kötelet. Feláll a székre, onnan az asztalra. Szédül kicsit. A csigán áthúzza a kötelet. Lemászik nagy nehezen. Hurkot készít. Apja hajón dolgozott, sokszor mutatta, hogyan kell. Mindent előkészített, most már csak várni kell. Leül az ablakkal szembe és szuggerálja a kaput. Még egyszer átgondol mindent. Ha Sanyit meglátja, feláll a székre, nyakába teszi a kötelet. Körülbelül három perc, mire ideér. Amikor hallja, hogy az ajtónál van, kilöki a széket maga alól. Sanyi rögtön megemeli és leszedi a kötelet a nyakából. Megmenti, és ismét szeretni fogja. Hangosan felnevet, elképzeli, mennyire megijed ez a betoji. A kapu döngve csapódik. Látja, Sanyi jön. Feláll a székre. Nyakába teszi a kötelet.
Sanyi nagyon dühös. Mit képzel ez a banya, utána koslat? Most megtanítja neki, hol lakik a Jóisten. Már egy ideje fűzi a kis bögyös pultos csajt, már majdnem célba ért, és akkor ez odatolja a rusnya pofáját? Már majdnem hazaér. A szomszéd Laca akkor lép ki az ajtón.
– Szia, Sanya! Nem jössz be? Anyám vidékről igazi szilvapálinkát küldött, gyere, kóstold meg!
Sanyi nem kéreti magát, sokszor isznak együtt. Jó fej a szomszéd.
– Naná, hogy megyek – vigyorog a váratlan potyapia hallatán.
Sanyi az ajtónál van. Terka kilöki maga alól a széket. Hosszú percekig fuldoklik. A kezei kétségbeesetten markolják a semmit. Sanyi egy óra múlva hazamegy. Kinyitja az ajtót. Eszelős üvöltése sokáig visszhangzik a ház udvarában.
Végre jön a busz. Szerencsére le tud ülni. Fáj a lába. Nemrég volt az ötvenedik születésnapja, és ez a munka kikészíti. Végre hazaér. Egy körfolyosós, lepusztult háromemeletes ház első emeletén laknak. Albérlet. Szobakonyha, semmi más, vécé a folyosó végén. Tiszta középkor, de legalább olcsó. Ha kinéz a konyhaablakon, lelát a kapura. Ez a ház, akár a falu, mindenki mindenkiről mindent tud. Az öregebbek kiülnek a folyosóra, mindent látnak, pletyiznek.
Terka utál itt lakni! Persze, Sanyi megint csavarog valahol a linkóci haverjaival. Négy éve találkoztak, azóta együtt élnek. Sanyi tizenöt évvel fiatalabb nála, nagyon jóképű, beleszeretett, habár tudta, alkoholista a javából. Akkor még kedves volt, figyelt rá, vigasz volt a kétségbeesett, lelket ölő éjszakákon. Már nem az. Néha meg is üti, amikor nagyon részeg. Persze, ő sem hagyja magát. Már a szex sem túl jó.
Egy ideje ki akarja már rakni Sanyit, de nem megy. Hova is menne, ilyen dolga sehol sem lesz. Lerakja a szatyrokat. Hozott egy félliteres vodkát, meg öt sört. A vodkát kinyitja, és úgy üvegből, jól meghúzza. Kupak vissza, gyorsan eldugja az ágyneműtartóba a három sörrel együtt. Sanyinak nem ad, hogyisne, most is biztosan piál valahol. Kinyit egy sört, végre elengedi magát. Azokra az időkre gondol, amikor férjhez ment. Boldogok voltak. Szerelem volt, nagyon nagy. Két év múlva viszont még nem született gyerekük, pedig nem védekeztek. Aztán orvostól orvosig jártak. Végül daganatot találtak nála. Kivették a méhét és a petefészkét. Akkor nyúlt először az italhoz. Gyuri hallani sem akart örökbefogadásról.
– Miért neveljem más gyerekét, amikor nekem is lehet saját?
Egy év múlva elváltak. Terka összetört. Egyedül maradt, kifosztva. A gyerek utáni vágy lassan csillapodott. Úgy gondolta, ezt az italnak köszönheti. Elzsibbasztotta a mérhetetlen hiányérzetet.
Na, mindjárt kezdődik a műsor, kiált fel a második emeletre a pattanásos kamasz fiú a haverjának. Felröhögnek. Sanyi hazaért.
Sört akar, de Terka megmakacsolja magát.
– Igyál ott, ahol eddig voltál, ebből nem adok! Dolgozom, mint egy állat, ennyit megérdemlek!
Zeng a ház. A szomszédok jól szórakoznak. Terka sem józan már. A lakók a korláton könyökölve hallgatják az előadást. A férfi hirtelen felkapja Terka retiküljét és belekotor.
– Add ide, te szemét – visít a nő, Sanyi félrelöki, kiveszi a pénztárcáját. Van benne vagy háromezer forint, azt zsebre gyűri, majd a szokott módon zárja le a vitát, ismét elmegy otthonról.
– Azt már nem! – Terka öltözik, bizonytalan léptekkel indul Sanyi után. Biztosan megint ahhoz a ribanchoz megy. Egy ideje hallja innen-onnan, Sanyi egy pultos lánnyal hetyeg. Most elkapja. Ő dolgozik, ő hozza a pénz, ez a munkakerülő meg átveri őt? Sanyi az övé, a tulajdona, megfizeti rendesen. Kaját, lakhatást, villanyt, kap, akkor becsülje meg magát! Régen szerette, de most már csak egy kutya, akinek az a dolga, hogy körülötte legyen, hogy imádja, a kezét nyalogassa. Legyen hálás minden percben!
Mire a kocsmához ér, már igencsak felhergeli magát. Belép az ajtón, meglátja Sanyit. A pultnál áll és a fiatal pultos csajjal röhécselnek. Lehet, hogy rajta. Odasétál.
– Szia, Sanyika! – mosolyog gúnyosan. – Szólj a kis ribancnak, adjon már egy fél vodkát az élettársadnak, aki, állítólag, én lennék. Van pénzed, elloptad tőlem, csak belefér egy feles! – Sanyi képéről lehervad a vigyor.
– Menj haza, Teri, mit mászkálsz utánam?
– Utánad? Kinek kellesz, te majom? – Sanyi fenyegetően felé lép!
– Takarodj haza! – sziszegi.
– Megyek is, de te költözhetsz a ribidhez, hozzám nem jössz vissza, az tuti! Megfordul és kimegy. Iszonyú dühös! Mire hazaér, kész a terve. Megfizetsz, te aljas! Eltakarodsz innen, garantálom! Kikotorja a pálinkát, jól meghúzza az üveget. Forrón ömlik a szesz a gyomrába. Tudja, Sanyi irtózik a halottaktól. Nem fél, retteg tőlük. Terka munkához lát. Tavaly leszakadt a fregoli, Sanyi azóta sem csinálta meg. Így a jó. Előkeresi a műanyag kötelet. Feláll a székre, onnan az asztalra. Szédül kicsit. A csigán áthúzza a kötelet. Lemászik nagy nehezen. Hurkot készít. Apja hajón dolgozott, sokszor mutatta, hogyan kell. Mindent előkészített, most már csak várni kell. Leül az ablakkal szembe és szuggerálja a kaput. Még egyszer átgondol mindent. Ha Sanyit meglátja, feláll a székre, nyakába teszi a kötelet. Körülbelül három perc, mire ideér. Amikor hallja, hogy az ajtónál van, kilöki a széket maga alól. Sanyi rögtön megemeli és leszedi a kötelet a nyakából. Megmenti, és ismét szeretni fogja. Hangosan felnevet, elképzeli, mennyire megijed ez a betoji. A kapu döngve csapódik. Látja, Sanyi jön. Feláll a székre. Nyakába teszi a kötelet.
Sanyi nagyon dühös. Mit képzel ez a banya, utána koslat? Most megtanítja neki, hol lakik a Jóisten. Már egy ideje fűzi a kis bögyös pultos csajt, már majdnem célba ért, és akkor ez odatolja a rusnya pofáját? Már majdnem hazaér. A szomszéd Laca akkor lép ki az ajtón.
– Szia, Sanya! Nem jössz be? Anyám vidékről igazi szilvapálinkát küldött, gyere, kóstold meg!
Sanyi nem kéreti magát, sokszor isznak együtt. Jó fej a szomszéd.
– Naná, hogy megyek – vigyorog a váratlan potyapia hallatán.
Sanyi az ajtónál van. Terka kilöki maga alól a széket. Hosszú percekig fuldoklik. A kezei kétségbeesetten markolják a semmit. Sanyi egy óra múlva hazamegy. Kinyitja az ajtót. Eszelős üvöltése sokáig visszhangzik a ház udvarában.