A tél
Írta: Csak Férfiaknak pályázat
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 384
Csillag Gábor: A tél
„Tudd, a természettel a varázsló nagy Úr kápráztat el, s közben áthatja az egész világot” (Upa.)
A kritikáknak mindig van valamiféle alapja, csak te vagy a kivétel nem igaz? Már megint eltelt egy év, és neked elkezdődött holt időszak amikor így november elején beköszöntött a fagy. Belenéztél a tükörbe és egy boszorkánymester nézett vissza. A kritikáknak mindig van valamiféle alapja. Alig múltál huszonöt, de már úgy tűnik a fél életed elsuhant előtted. Mintha minden elkésett volna abból amit elterveztél. Bár van három diplomád, ugyan nem vagy kő gazdag, de azt csinálod amit akarsz. Szó szerint. Még évekkel ezelőtt amikor még senki sem gondolt rá kezdtél bele valami újba. Nem azért mert a nővéred hosszasan rágta a füledet, bár nyilván ez is közrejátszott a döntésedben, hanem azért mert láttad a lehetőséget. Ahogy Nostradamus, te is a megélhetés oltárára helyezted a képességeidet. Fekete ruhád és hosszú csigás sötétbarna hajad, talán valamit hozzátett az összképhez amit felépítettél, de igazából nyilván a kuncsaftjaid nem a szemed miatt mondanák rólad, hiteles vagy, hanem a jóslataid miatt. Az a helyzet, hogy már régen rájöttél, nem az a lényeg mit mondasz hanem, inkább az hogyan. Nem miattad, hanem azok miatt akik nem hallgattak rád illetve csak utólag. Nézed a lassan hulló hópelyheket, miközben egyik lábad rakod a másik után az eszedbe jut, hogy is kerültél ebbe a helyzetbe. Éppen a szilveszteri buliban találkoztál a barátaiddal, amikor egy telefonhívás jött, hogy tavasszal szükség lenne, hogy beugorj valaki helyett. Egy barátod covenjének az egyik tagja gyakorlatilag lelépett a pénzzel, és egy teljes tanfolyamot hagyott egy ismerősöd nyakán. Valakinek meg kellett csinálni a munkát, és éppen te voltál ott. Aztán már nem volt megállás, és folyamatosan jöttek hozzád az újabbnál újabb emberek. Azon még nem csodálkoztál, amikor a nők aztán meg a férjeik jöttek, (utóbbiak többen), de mikor a politikusok is hívogatni kezdtek a jövő miatt, akkor elgondolkoztál hogyan is működik ez a világ, és vajon több évszázad, évezred alatt változott-e egyáltalán bármit is? Nem akartál sosem párhuzamos kapcsolatokat. Az első szerelmedet, akit pár éve egy csoda szép tavasszal ismertél meg Balatonon, egy balesetben veszítetted el. Gyakran még néha azt álmodod, hogy éjszaka álmodban felhív telefonon, hogy miért nem jössz a partra, és hol vagy már? Na hát kalandokba, meg szerelmi tízen akárhány szögbe. Ott. Valahányszor végigpörgetted az eseményeket, azért a brazil-sorozatszerű történetedhez hozzátartozott az apró kis jelenet, mikor a nagy szerelem utáni következő párod nem csak hogy megcsalt, hanem egyenesen egy pappal. Igen hallod is már a hangokat, hogy az áldozatszerep, és emiatt hasonló áldozatszerepre kényszeríted a partnereidet. Nagyon nem. Most mindenkinek előre elmesélted, igenis előre, hogy te a szabadság híve vagy, de cserébe elfogadod ha barátnőidnek is vannak más barátai. Voltak olyanok akik jól érezték magukat veled, mások csak azt hitték képesek így élni. Velük szakítottál az ő érdekükben. Azt ha valaki szenved, tudniillik igen hamar kiszúrtad anélkül, hogy szólt volna róla. Később nyilván kibeszélted az illetővel, de az elveid szerint jobb az elején ezt megoldani. Hogy téged nem is érdekel az amit a nők akarnak csak kihasználod őket? Ó igen..! Hát hogyne. Csupán reggeltől estig csak mások életével voltál elfoglalva. Reggel kezdtél a munkáddal amiket elő kellett készítened. Kézzel megrajzoltad a képleteket, és szépen egyenként végigszámoltad a csillagidő, meg a szögfüggvény táblázat segítségével megcsináltad a korrekciókat. Aztán még egyszer mert valamiképpen a nőknek mindig beugrik egy plusz kérdés. A munkád mindazonáltal nagyon komolyan vetted. A déli időszakban többnyire egy barátnődet hívtad általában meg ebédelni, a délután folyamán meg egészen az estig jósoltál főként elhanyagolt, elhagyott, reményét vesztett feleségeknek, egyedülálló hölgyeknek. Azonban bárhogy is igyekeztél válaszolni minden témában amit felvetettek, tudtad hiába, mert a lényeget amit oly sokszor elmagyaráztál valahogy nem tudták a teljesen magukévá tenni. Ja biztos neked viszont sikerült őket magadévá tenni..mi? Nem éppen. Arról van szó, hogy szerinted ahhoz hogy valaki harmóniában legyen a párjával nem elég egy ideálhoz csak a külsőhöz ragaszkodni. Mert a külső a belső kivetülése, és ha te mindig csak az alacsony hosszú szőke hajú lányokkal kerested volna párkapcsolatot, szép futóművekkel akkor mindig csak ugyanabba a klisébe estél volna bele egy pontosan ugyanolyan típussal, és forgatókönyvvel. Az emberek legtöbbje úgy gondolod, hogy nem tudja mit akar, legalábbis nem igazán tudatos róla. Mikor nézed a képletét egy nőnek, (és ez nem férfi sovinizmus) és hallgatod mit akar, az köszönőviszonyban sincs azzal amire igazából szüksége van. Kilencven kilenc egész kilenc százalékban azt látod, hogy ugyanazt a szituációt élik meg egy picit máshogy és egy picit más partnerrel. Ó igen ez csak a te véleményed, beleviszed a saját érzelmeidet, bla-bla-bla. Nem. Az nem jóslás ha valaki ezt teszi, és te mindig megpróbálsz semleges lenni mert ez nálad alapszabály. Ne kíméljen téged senki, jöhet a kritika, hogy egy alávaló, utolsó szemétláda vagy és hogy semmibe veszed a „gyengébbik nemet”. Ja.. Gyengébbik, ha nemet kell mondani. Ok.. férfiakban is van ilyen. De most őszintén, miért van az, hogy éjjel kettőkor férfiak még soha nem hívtak, meg hajnalban, hogy most Úristen meg kell tudnom..Te pedig olyannyira levegőnek nézed őket, hogy egy szó nélkül szépen előkaparod támolyogva kártyát, egy olyan időben mikor egy cementbe kötött zombi reakcióidejével bírsz, és már mondod is neki a választ. Egy órán át..Vagy kettőig. Ok.Te választottad ezt a munkát, és az is igaz, hogy vannak normális emberek is. Ezért vagy még a szakmában, azért a néhányért. Ja és házi nyúlra sosem lősz, vagyis vendéggel nem kezdesz. Ez alól csupán két kivételt tettél, tíz év alatt, ráadásul őket már előtte is ismerted. Tavaly volt, hogy sehova nem tudtál mozdulni mert a hókotró valahogy „nem találta” meg azt a mellékutcát ahol laksz. Ahogy lapátoltad a havat a szomszédasszony azt hitte hómunkás vagy és odaszólt hogy előtte is le kéne tolnod egy kicsit az utat. Nem vagy szívbajos szépen kérte, viszont aztán midőn borravalót is adott volna neked akkor közölted hogy köszönöd, de mellette laksz. Ekkor derült ki neked hogy a le az inkább be. Elmesélte neked, hogy ritkán jön Pestre, mert Vácon lakik, és meghívott egy kávéra és ekkor már sejtetted
hogy lesz ebből valami, de azt nem hogy még aznap este a fürdőkádjában akar majd együtt pancsolni veled. Az utolsó pillanatban mégis ott hagytad. Nem mondott le rólad. Miután nagy nehezen kinyögted hogy mi a munkád, mint a tyúk arra bizonyos fénylő dologra úgy csapot le rá gondolkozás nélkül, és akkor már azt is tudtad csupán egy órányi passziónál nem akarsz több lenni az életében. Előadta neked ugyanis hogy igazából gyereket szeretne, mert egy nővel élt aki mégiscsak számára a férfi, de közben gyereket is szeretne és a nagy számok törvénye szerint két nő szerelméből nem szokott nagyon sok utód lenni. Ezért konstatáltad, hogy megrekedtek egy ponton mert szinte már nem is beszélnek. Amikor meg felhoztad örökbefogadást akkor csak legyintett, hogy nem magyar állampolgárként több éve hiábavaló vállalkozás, ellenben mit tesz isten te pont te megfelelnél neki mint donor. Na ja. Alkalmi tenyészkan lehetsz. A másik amikor egy olyan nőbe botlottál akit úgy tukmáltak rád hogy dolgozzál vele. Külsőre olyan volt, mint egy istennő, hibátlan. De neked egy felső kategória mert egy gyárat igazgatott nem az életét. A hétköznapokban tíz percébe sem fértél volna bele. Ha elfogadott volna téged, más is jó lett volna. „Ott” tökéletes volt a harmónia, viszont ő szenvedett hogy téged nem lehet irányítani, te meg attól hogy ő szenvedett. Általában fordítva szokott történni, vagyis hogy van egyfajta szakmai ártalom amivel folyamatosan szembesítettek, és nem a férfiak. Pedig van homoszexuális jósoltató is rengeteg. Azért mert olyan kérdésekre világítasz rá, amit már régóta nem tudott megoldani, vagy elmondod milyen az ő vagy hozzá közelállókkal a viszonya, és hogy lenne jó kezelni ezeket, azt gondolja hogy isten vagy, és hogy neki ilyen ember kell mint te aki minden gondolatát kitalálja. Ugyan miért nem élek vele együtt. Pont ezért. Most őszintén, miért kellene neked folyamatosan egy olyan állapotban lenned ami rengeteg energiát kivesz belőled. Olyan mintha azt mondanád egy orvosnak, hogy ugyan otthon operálja meg a kis tesót, mert úgyis benne van a műtétekben. Egyszerű ember vagy valamiféle plusz képességgel. Ja kérem! Pont ez a probléma veled mert egy csaló vagy. Aha. Elviszed a kocsit a mester megmondja ha nem csináltatod meg a motort, akkor egy hónap múlva lerobbansz az út közepén. És tényleg! Vagy meg hallgatod a tőzsde híreket és azt mondják jövőre ide és ide rakd a pénzedet. Vagy lemész a körzeti orvoshoz és azt mondja ha nem dobod el a bagót ez, és ez lesz veled. Meghallgatod a meteorológiai előrejelzést, a közgazdasági tendenciákat és konstatálod, hogy a megmondani a jövőt, az ember életének a része. Hogy merem összehasonlítani ezeket a tudományos dolgokat, a csalással? Ja hát először is az első itáliai egyetemeken még tudomány volt az asztrológia kétszáz éve. Neked ez tíz évedbe került gyakorlattal együtt. Aztán talán azokat a nőket kellene megkérdezni akik évek óta hozzád járnak, hogy ugyan miért jönnek még mindig ha az egész becsapás? Vajon akkor miért mindig úgy a dolgok ahogy elmeséled nekik. Sokszor évekkel előre. Közben azzal semmi gond ha tévednek a közgazdászok, orvosok, és időjósok, akik miatt elveszítheted a pénzed, az egészséged, de lehet még az életed is. Te nem ítélkezel, majd mindenki eldönti mi az igazság. Te az egyik barátnődet a hangjáért, a másikat a kedvességéért, a harmadikat azért mert jót lehet vele beszélgetni, és így tovább. Igen a szex is benne van. Miért? Netán azért kellene valakivel együtt lenned hogy remete légy!? Nem logikus. Miféle ideálnak is kellene megfelelned? Legyél erős, férfias, magabiztos, agilis, és gyengéd. Ez mind, és ez rendben is van. Viszont ahogy te látod a dolgokat, az erős alkat komplexusokat teremt, a magabiztosság narcizmusnak, önteltségnek tűnik, a férfiasság, túl macsónak, ha agilis vagy akkor túl ledér, ha meg gyengéd akkor tutyi-mutyi, gyenge. Ó igen megfelelő időben legyél az! Akkor nincs is igazán kialakult személyiséged, és még labilis is vagy. Ha eljön hozzád egy olyan szingli aki jobb szavad rá egy „picsbull”, akkor félreteszed minden ellenérzésed, és úgy kezeled mint a legjobb barátodat. Rögtön elárulja neked, hogy nem talál magának megfelelő társat. Mondjuk ez nagyjából üvölt róla de te azért higgadtan végighallgatod. Ellenben akkor fel megy a pumpád, mikor elkezdi a női „soviniszta” panaszokat a tehetetlen férfiakról. Nem tanácsolnád a méteres véres karmokat, és már szinte férfiasra gyártott tetkós, nagy arcot, és testet ha valami szolidabb férfire van igény. Ha meg arra hogy a szerelme ne verje masszává akkor meg hiába szépek nem ajánlanád a tesztoszteron függő szolisittes arcokat. Régi elméleted, hogy aki nő de férfiként viselkedik nem fog tudni egy olyan kapcsolatot kialakítani ahol támaszkodhat a férfira, mert eleve elutasítja a női szerepet. Ráadásul közben meg esküdözik neked, hogy igazából arra vágyik. Pedig mennyire imádod is őket! Minden nőben megtalálod az értéket, és ha mást nem hát megdicséred a cipőjét. A boszorkány, ott jön elő belőled hogy minden szeretődnek megpróbálsz egyformán segíteni, és kísérletet teszel arra hogy mind ugyanúgy elégedettek legyenek. Rendben de hogyan fér össze ez a sok nő az életedben, és egyáltalán hogyan tudod menedzselni? Ahogyan jobb egy poliamor szerepkörben. Valószínű egy olyan személy aki nem élt úgy mint te a világtól elvonultan az sosem fogja igazán megérteni ezt. A sors elől senki, még te sem menekülhetsz, de átírhatod bizonyos feltételekkel azt. Te elfogadtad a sorsod, és nem csukod be a szemed, nincs igazán megkezdett kapcsolatod a nőkkel, tehát nincs is miért befejezned. Azok pedig akikkel szakítottál most is a barátaid maradtak. Míg korábbi életedben ezt nem mondhattad el. Aminek kezdete van annak vége is szakad. Te csak egy önimádó egoista barom vagy, aki azt sem tudod mi a szerelem!? Bizonyára. Március környékén ismerted meg. Még csak a telefonon de már tudtad, hogy szereted. Az első alkalommal talán még úriember voltál, egészen a második alkalomig. Sosem gondoltad volna, hogy aztán Kína fog jobban összehozni téged vele. Mint a legtöbb ember te is furán viselkedtél az idegen helyen. A zárkózott egyének kinyílnak, és fordítva. A Megváltozol, ha nincs senki csak egy valaki akivel megbeszélhetnéd, vagy inkább nincs senki akivel meg akarnád osztani a gondolataidat. Csodáltad a testét és a természetét, és a vágyait. Az illúziód, hogy megtaláltad végre az egyetlent és a tökéletest, akkor foszlott szét benned, mikor rájöttél másvalakitől kell elvenned ahhoz hogy csak a tied lehessen. A durva az hogy ez nem csak a te meséd. Hanem egy átlagos sztori amelyben a kiválasztódás ősi erősebb jogára támaszkodva figyelőként kényelmesen elhelyezi magát a nő egyfajta sakkjátszmába, amit valahol mindegyikük nagyon élvez. Te ellenben rühelled, mert csak feláldozható bábú vagy egy előre száz lépésre kitervelt „játékban”, ahol beugrás van a partiba, de a kilépés már az életedbe kerül, mert joga van hozzá. Ez a romantika meg a szerelem szemen köpése. Ha te valakit szeretsz, akkor nem teszed ki ilyen játéknak, vagy akkor már őszintén csinálod. Ahol a másiknak van döntése. hogy ok vállalod, vagy hogy finom a süti de kösz meghagyod másnak. Ja vagy inkább uralomról van szó? Újévre aztán más alapokra helyezted az életed. Te nem is vagy férfi hogy csak úgy elballagtál és nem küzdöttél érte? Bocsika. Nem érte hanem a küzdésért nem küzdöttél. Ha érte, akkor vele együtt. Megkaptad erre az esélyt? Eleve nem. Kell neked hogy monogám legyél? Az őszinteség kell neked. Ami nem mindig adott egy hagyományos kapcsolatban, Mert mindig játszani kell ki az irányító, ki az erősebb aki elnyomja a másikat, és kell egy titkos hódoló, félelemből mert azért ne maradj már magadra ha valami balul üt ki. Rengeteg hazugság, titkolódzás, és megcsalás vajon jobb? Neked nem. A házasságok nyolcvan százaléka válással végződik. Pedig lehetne máshogy is. A jeges ablakon nézed az odafagyott angyalokat akik talán tavaszra átalakulnak. Egy újabb év telt el, és a hó még mindig esik. A jövő hónapban a jégvirág látványát felváltja a hóvirágé. Nemsokára tavasz lesz.