A tapadó kötőjelek
Írta: Köves József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
A tapadó kötőjelek
Mi kötött hozzá, nem tudom.
Tán a világmindenség egy pontján,
megkövesedett csigaház-börtön
éjszaka-mélyén
találkoztunk egyszer
még az idő, a földi-idő-kezdet
előtt, a teremtés kezdetén
de azt tudom, hogy szeretet-szeméből
valami olyan jóság sugárzott
ami nyár-mosolyt hozott
a fájdalom-terhes világra.
Az is szívemhez szólt,
mikor még kócos-komenista
költő ölelte nagymamát,
mert csak a szeretet,
a mindent-legyőző szeretet
csengett ki, mint zsebóra-harangból
a fényes tiktakolás.
Nincs többé s mindig van
mint az örökkön-haladó idő.
Elment. Fáj. De végül is
itt maradt szívemben, lelkemben
s marad veletek is halálom után.
2015.december 3.
(Megjelent a lapunk. megminden.hu oldalamon)