A táncoló
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 250
A táncoló
Zene. Sohasem hallott, mégis ismerős, ki tudja, honnan.
Egy izom moccan a combon, apró idegrángás, egyszerre
indul lefele és felfele is. A térdnél már ritmusba bújik,
látszik a szűk nadrágon át, önkéntelen a mozgás. Majd
a bokákba kúszik, és a lábak ide-oda, ide-oda járnak.
Aztán átfogja a csípőt, derekat, és ringatja, mint kedves
a kedvest. Klimpírozik a gerincen, míg a tüdő megemel
mellet, vállat, és fut a dallam a karon át az ujjbegyekig.
Már nem tudni, hogy asztalnál ül-e, vagy parketten lépked.
Van-e társa, vagy csak egyedül lüktet benne ez az érzés?
Amikor elhal a zongora hangja, nem rí már a gitár, s a hegedű
sem kaszabolja a lelket, a kinyitott szemben ott harmatozik
a legtisztább gyönyörűség, amit valaha is át lehet élni.