Írta: Édes Emil Péter
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 436
A találkozás
Ha majd egyszer a kórház folyosóján,
a kanyarban, a proszektúra mellett
kínzó görcsöktől gyötörve mindketten,
sorsunkra hagyva majd az idők során,
alhasi röntgenre várva már korán,
fejünk fölött infúziós üvegek,
csörömpölésüktől riadt betegek,
látva bennünket - türelmük már fogytán -,
felzúdulva, hogy még ma hányat hoznak,
legyintve ránk: Épp ezek hiányoztak!
a szégyen, hogy még élek, arcomon ég;
fekszem kontrasztanyagtól túlcsordultan,
rögtön felismerlek feléd fordulva;
de odébb tolnak, még mielőtt szólnék.