A soha érzés
Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 269
A soha érzés
Alamizsnákra tördelt
honban születtem.
Távozásom csak
vágyott alkalom.
Visszhangként
kerengek, tompa
csöndben, ritmusát
magamra karcolom.
Hatalmak koldulnak
dísznyomort kezembe,
emléknehéz az életem,
ide, s tova körút.
Hontalan lépteket
rajzolok terekre,
szaggatott mintát,
szabadság alakút.
Van, aki ért,
ha félsenkikért
nyeldekelt dühöt
adok. Haragot
nevelek, másokkal
együtt, sápadtra
edzett indulatot.
Üresség lapoz bennünk,
az idő összezárul,
szakadó könyvgerincen
ujjaink foltok.
A sors épp félrebámul.
/2017.02.19./