A sofőr
Írta: Hédi Kaddour
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 355
Le Chauffeur
Qu’est-ce qui rôde autour du chauffeur
Qui a quitté son autobus, s’est assis
Place de l’Opéra au bord du trottoir
Et glisse dans la douceur de n’être
Déjà plus que ses larmes? Les passants
Qui se penchent sur une tristesse
Commune et présentable aimeraient
Qu’il leur dise que le vent naguère
Savait venir de la forêt vers une robe,
Ou qu’un jour son frère lui a lancé
Même ton ombre ne voudra plus de toi.
Les pieds dans l’eau, le chauffeur
Ne sait que répéter: ce travail est dur
Et le monde n’est pas complaisant.
A sofőr
Mi szállta meg azt a buszvezetőt,
Ki az autóbuszt otthagyva
A járdaszélre ült az Opera téren,
És könnyeinek szabad folyást engedett?
Az önsajnálat mámora? A járókelőknek
Tetszik a tetszetős bánat.
Szeretnék, ha így szólna hozzájuk:
Erdei szél zúduljon ezentúl miránk, és
Kapjon bele valahány szoknyába. Vagy így:
A bátyám egyszer azt vágta fejemhez:
Téged még az árnyékod is elhagy.
De mint aki együgyű, a sofőr csupán
Ennyit ismételget: nehéz ez a munka,
S a világ oly kegyetlen.
Fordította: Nagy Attila Kristóf