A síron túl

Írta: Szilasi Katalin


Közzétéve 1 hónapja

Megtekintések száma: 197



A síron túl

Eső szitál, de szőke fényed áttör
a téridőn. Jövő, se messzeség nem
feledtet el. Te vértelen fehéren
pihensz rideg kövek között. Varázs-kör,

mi téged átölel, a holtak titka.
A pillanat csak áll, a csöndbe dermed.
De végtelenbe átlopott szerelmed
nem enged el, szakíthatatlan inda.

Tavaszt se várva, télbe burkolódzom.
Szememre barna, nagy bogár, a bánat
ül. Olykor álmodok veled. Helyetted

is árva-én a régi képet óvom.
Szemöldöködnek íve oly hibátlan.
S dalunkat dúdolom, hisz úgy szeretted.