A rokon - 2. rész
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 88
első rész
Julis: Basszus! Még a végén azt fogják hinni, hogy mi nyírtuk ki a vénasszonyt! Mi a frászt csináljunk? Ebből oltári nagy balhé lesz! Mi lenne, ha ... ha elásnánk itt, a kertben?
Lajos: IDEGESEN ROHANGÁL IDE-ODA.
Hülye vagy, Julis?? Az Atya tudja, hogy meghalt a Mári néni! Elkezdik keresni, és akkor tényleg nagy szarban leszünk!
Icu: Na, ezt jól megcsinálta az anyátok! Most mindnyájan nyakig ülünk benne!
Gézu: Te csak ne szidd az anyánkat! A te drágalátos anyád soha nem adott nekünk semmit! És még téged is utcára dobott 16 éves korodban, amikor új pailja lett, úgyhogy ne merd a miénket a szádra venni még egyszer!
ICU SÍRVA FAKAD, ÉS KIROHAN A KERTBE, ELTŰNIK A SZÍNRŐL.
Lajos: Ne haragudj, öcsém, de amit a te feleséged megenged magának…
Gézu: Tudod, mit?! Te is kussolj!
Lajos: Ne merj velem így beszélni, mert mindjárt kiegyenesítem az orrodat! ...
Julis: (békülékenyen) Fiúk, hagyjátok abba! Lajos, menj, hozd vissza Icut. Ki kell találnunk, mi legyen a hullával! (megborzong) na, szép kis bajban hagyott minket a ... a Miklós!
LAJOS ÉS GÉZU EL
Julis: (pakolászik, közben motyog) Micsoda hisztérika ez az Icu…
JÖNNEK VISSZA MINDHÁRMAN, ICU KISÍRT SZEMEKKEL. LEÜL KORÁBBI HELYÉRE, ÉS MÉG LÁTVÁNYOSAN HÜPPÖG ÉS TÖRÖLGETI A SZEMÉT.
GÉZU ZAVARTAN SIMOGATJA A FELELSÉGE KEZÉT.
Lajos: (kahácsol, közben keresi a szavakat) Szóval, el kell vitetnünk a Mári nénit, nem vitás. A kérdés az: hogyan?
Julis: (félénken) Nem lehetne mégis a kertbe? …. ha kérdi, majd azt mondjuk az Atyának, hogy nem volt felekezeti tag a Mári néni, hiszen sose járt úgysem templomba, egyházi adót sem fizetett, hiszen ő is mondta, így aztán csendes temetést rendeztünk…
Icu: LÁTVÁNYOSAN MEGTÖRLI A SZEMÉT, ÉS ÚGY MONDJA.
Egyébként is, így lenne a legolcsóbb… hiszen a Miklósra úgysem számíthatunk… nincs senkije, nem fogják keresni se…
Lajos: De miért pont a mi kertünkbe??
CSÖND
Gézu: Figyeljetek! Van egy ötletem! Lajos! A ti kertetek az erdőben végződik. Vigyük ki oda… amit mondtatok, az engedély nélküli szemétlerakó hely! Ott a kutya sem fog ráakadni… Úgysem fogják soha felszámolni…
ÚJABB CSÖND, A FÉRFIAK TÖLTENEK, ÉS MINDENKI ISZIK, KÖZBEN LOPVA FIGYELIK EGYMÁST
Lajos: Julis? Mit szólsz hozzá?
Julis: Alkonyodik… én félek… de ha nincs más megoldás…
Icu: ÁTÖLELI A SÓGORNŐJÉT
Én is félek, de együtt csináljuk… (energikusan) Lajos!
Csomagold be egy lepedőbe a Mári nénit… Gézu, segíts neki!
A FÉRFIAK EL. A NŐK ÚJABB POHÁR ITALT HAJTANAK FEL.
Julis: Jó, hogy legalább mi összetartunk mindig…
Icus: Hát igen …ha mi nők nem lennénk! Különben is, a férfiak olyan gyámoltalanok. Ha baj van, mindent nekünk kell megoldanunk… nem is tudom, mi lenne velük nélkülünk!
FÉRFIAK VISSZA, LAJOS VÁLLÁN A LEPEDŐBE GÖNGYÖLT HOLTTEST
MIND LE A SZÍNRŐL, CSAK A HANGJUKAT HALLJUK
Gézu: Ásót hoztatok?
Lajos: Basszus, azt nem! Julis, kérlek, menj vissza érte a sufniba!
JULIS FELTŰNIK A SZÍNEN. MEGCSÖRREN A TELEFON, JULIS ÖSSZEREZZEN, DE FELVESZI.
Julis: Halló? Igen, én vagyok az, Atyám! Nem, most nem tudom adni… Persze… Megmondom neki… Köszönjük, Atyám…
VISSZATESZI A KAGYLÓT A HELYÉRE ÉS DERMEDTEN ÁLL
Lajos: Mi van már?! Nem találod?!
Julis: (megrázkódik, magához tér) Pillanat, megyek!
KIMEGY A MÁRI NÉNI SZOBÁJA MELLETTI AJTÓN, PILLANATRA ELTŰNIK, CSÖRÖMPÖLÉS HALLATSZIK, MAJD JÖN VISSZA, KEZÉBEN 2 ÁSÓVAL, AZTÁN ÁTMEGY A SZÍNEN, ÉS ÚJRA ELTŰNIK A KERT FELŐLI AJTÓN, AHOL A TÖBBIEK MENTEK KI
CSÖND, AZTÁN HALLJUK, HOGY JÖNNEK VISSZA
Lajos: De ronda munka volt ez, gyerekek! Amikor az a kutya az Icunak akart rohanni, azt hittem, itt a vég! Féltem, hogy valaki a kutyáját sétáltja. De hát ki sétálgatna pont ott, abban a bűzben? Tényleg szerencse, hogy kóbor kutya volt!
Icu: Adjatok egy pohárral!
TÖLTENEK NEKI, EGY HAJTÁSRA FELHÖRPINTI, JELZI, HOGY MÉG KÉR
Gézu: Gyerekek! Eszembe jutott valami! Mi lesz, ha Miklós megkérdezi, hová lett eltemetve a Mári néni? Lajos: Miklós soha nem keres minket, tőle nyugiban lehetünk. Különben sincs semmi köze hozzá! Legfeljebb az Atya…
Julis: Lajos! Most jut eszembe, keresett téged az Atya! Kérte, hogy hívd vissza!
Lajos: Mit akart?
Julis: Honnan tudjam? Nem mondta! Csak azt kérte, hogy hívd vissza!
LAJOS LETESZI A POHARÁT, LÁTHATÓLAG ELSÁPAD, DE TÁRCSÁZZA AZ ATYÁT.
Lajos: Halló, Atya! … Igen…, hogy mi? Intézkedett, és reggel jönnek a halottszállítók? (rémülten a többiek felé fordul) Itt kezdenek?... Jézusom! Azaz köszönjük… igen, hálásak vagyunk… Igen, igen… dicsértessék…
LETESZI A KAGYLÓT, ÉS SZÉDELEGVE ODAMEGY AZ ASZTALHOZ, MEGHÚZZA A KANCSÓT.
Lajos: Gyerekek! Irtó nagy gebasz van! Iderendelte az Atya reggelre a halottszállítókat! Jesszusom, és mi elástuk az erdőben a Mári nénit! Most mi lesz?? Julis, te és az átkozott ötleteid!! Mindig én szívok miattad! Most mi a fészkes fenét mondunk, hová lett a hulla? Ez minimum 10 év börtön! A tetejében a tiltott szemétlerakó telepen! Én ezt nem bírom tovább!!
LEROGY EGY SZÉKRE ÉS KEZÉBE TEMETI AZ ARCÁT.
MINDENKI HOLT SÁPADTAN HALLGAT, ÉS EGYMÁST NÉZIK RÉMÜLTEN.
CSÖNGETNEK, A ROKONK MOST MÁR ISZONYÚAN RETTEGNEK.
Icu: (hisztériásan)Lajos! Ez meg ki a fene már megint?
Lajos: Csak nem a Miklós jött meg mégis? ...(elgondolkodva, de remegő szájjal) Legfeljebb leitatjuk
és elzavarjuk… minden esetre jó lenne, ha te mennél ki megnézni, ki az, Julis…
JULIS KI, ELTŰNIK A SZÍNRŐL, NEM LÁTJUK, CSAK HALLJUK.
Julis: Jó estét, doktornő…
Doktornő: Jó estét, Julis. Hallom, mi történt. Erre jöttem haza, gondoltam, benézek, és kiállítom a halotti anyakönyvi kivonatot.
BENN A TÖBBIEK MINDENT HALLANAK, RÉMÜLTEN FÜLELNEK.
Julis: Most… most ne …, ne doktornő…nagyon…nagyon ki vagyunk borulva… (sírva fakad, nem bírják tovább az idegei) Még nem tudunk… nem tudjuk… jaj, istenem, ezt nem bírom!
LAJOS IS KIMEGY, HALLJUK ŐKET KINTRŐL
Lajos: (remeg, iszonyúan zaklatott) Jó estét, doktornő…gyere be, Juliskám…, ne haragudjon!
Doktornő: Jól van, nem zavarom magukat, visszajövök holnap a halottszállítókkal …, ma már úgyis későre jár. Lajos, ebből a tablettából adjon be egyet a feleségének… legalább aludni tudjon majd, reggelre minden jobb lesz.
Olyan jók voltak a Mári nénihez, minden tiszteletem az ilyen derék embereké! … Viszontlátásra!
LAJOS ÉS JULIS VISSZA, DÖBBENTEN ÜLNEK MINDANNYIAN, AZTÁN JULIS BEKAP EGYET A DOKTORNŐTŐL KAPOTT TABLETTÁKBÓL, ÉS MOHÓN ISZIK RÁ EGY KORTYOT A BORBÓL.
Julis: (lassan) Nincs mit tenni, ki kell ásni…
Gézu, Lajos, Icu: Miiii????
Julis: (hisztériásan)Vissza kell hozni a Mári nénit! Megmosdatjuk, aztán sutty, vissza az ágyába… mintha mi sem történt volna. Értsétek meg, nincs más választásunk! Különben végünk… Nem bírom tovább!!
Icu: (ő is hisztériásan) Én ki nem megyek oda még egyszer hullát ásni! Nem, és nem! Sötét van, a világ minden kincséért sem megyek! És nem fogok a szemét között turkálni! Nem, nem!! Ilyenkor már lehet, hogy kÍsértetek is járnak ott! lehet, nem csak a Mári néni hullája van ott! És ha mást ásunk ki??
Gézu: (halkan, nyomatékkal) Ne beszélj hülyeségeket! Nincs más választásunk, igaza van Julisnak. Szedd össze magad, Icukám…
Lajos: Hozd a lapátokat, Julis… induljunk…
JULIS KIOSZTJA A FÉRFIAK KÖZÖTT A MÉG EL SEM TETT LAPÁTOKAT, ÉS ELINDULNAK ÚJRA. ELTŰNNEK A SZÍNRŐL.
CSÖND.
AMIKOR VISSZAÉRKEZNEK, LAJOS VÁLLÁN A KOSZOS LEPEDŐBE CSOMAGOLT TEST.
LEDOBJA AZ ÉTKEZŐ KÖZEPÉN.
Lajos: Basszus, de büdös! Átvette a szeméttelep szagát!
Mindig csak mondja az önkormányzat, hogy megszüntetik a szeméttelepet, de aztán persze semmit sem csinálnak!
DÖRGÖLI A MOSDÓNÁL A KEZÉT DÜHÖSEN
Ennyit a környezetvédelemről… Lányok! Vigyétek Mári nénit a fürdőbe, és csutakoljátok le… Borzalmas ez a szag!
KITÁRJA AZ AJTÓT, HOGY SZELLŐZÖN A HELYISÉG. NŐK EL A HULLÁVAL, EGYIK A FEJÉNÉL, A MÁSIK A LÁBÁNÁL FOGJA A LEPEDŐBE CSOMAGOLT TESTET, ÉS A FÖLDÖN HÚZVA ELTŰNNEK MÁRI NÉNI SZOBÁJA MELLETTI AJTÓN A SZÍNRŐL.
Julis: Lajos, Gézu! Segítsetek a kádba tenni!
FÉRFIAK IS EL, CSAK A HANGJUKAT HALLJUK
Gézu: Na, ebben a kádban se fürödnék többé, az biztos…
Lajos: Fogd be, Gézu! Inkább emeld! Átkozott nehéz ez az öregasszony! És hogy tudott ennyi föld ragadni rá?...
Icu: Folyton fölborul… fogjátok, fiúk! Nyisd már ki a zuhanyt, Julis! Meghalok a szagától! Zúdíts rá egy adag tusfürdőt! Hagyjuk itt egy kicsit, hadd ázzon… muszáj innom valamit, mert mindjárt ide hányok!
MIND VISSZA SZÍNRE. ISZNAK.
Icu: Mit is mondott az Atya? Mikor jönnek érte?
Lajos: Valamikor reggel… nem mondta pontosan… De most már a doktornő is jön vele…
Gézu: Mindegy, lényeg, hogy elviszik végre.
Julis: Mi meg itt alszunk egy hullával a házban! Borzasztó! Elvihetnék már most is. Tényleg, Lajos, miért nem intézted el, hogy vigyék el már ma?
Lajos: Mit tudom én… hiszen itt sem volt! Képzeld el, ha nem tudjuk felmutatni a Mári nénit, és magyarázkodni kell! ... Mit mondtam volna, hogy elment a Mári néni sétálni, amíg várta a hullaszállítókat? ...
JULIS KUNCOG, MIRE MINDENKIBŐL KITÖR A MEGKÖNNYEBÜLT NEVETÉS, ALIG BÍRJÁK ABBAHAGYNI.
Gézu: Na, fejezzük be, amit elkezdtünk… Még fel is kell öltöztetni…
MIND EL A SZÍNRŐL, DE HALLJUK, AHOGY NYÖGNEK ÉS SZUSZOGNAK CIPEKEDÉS, ÉS ÖLTÖZTETÉS KÖZBEN.
Lajos: A francba! ...
Gézu: Ez jó lesz? Valami virágos cucc…
Julis: Nem mindegy? Fogd a lábát! Nem azt! A másikat! Nem látsz a szemedtől?
Icu: Ez mi?
Julis: Bugyi… vagy mi…te, ez akkora, mint egy lepedő… mindegy, húzd már rá!
Icu: Könnyű mondani! Segíts!
Julis: Na, ez megvan…
Lajos: Találtam egy otthonkát…
Julis: Mári néni ágyba nem otthonkában szokott lenni, Lajos!
Lajos: Akkor keress te valamit! Én nem értek a női holmikhoz…
Julis: Azt látom… itt egy hálóing…
Icu: Nem szokott a hálóing alá venni mást?
Lajos: Honnan tudjam? Ti vagytok a nők, ezt nektek kell tudni!
Julis: Na, végre, kész. Takard be, Gézu, ne állj ott, mint egy faszent!
MAJD VISSZATÉRNEK KIMELEGEDVE, IZZADTAN.
LEÜLNEK ODA, AHOL KORÁBBAN IS. ISZNAK ÉS ESZNEK PÁR SZELET SÜTIT.
Icu: Isteni ez a sütemény, Julis! Elküldöd a receptjét?
Julis: Persze, édesem. örülök, hogy ízlik! Meg ebből a jó kis borból is vigyetek!
Icu: Hát akkor mi most már mennénk is, Lajos, Julis… mindent köszönünk! Értesítsetek a temetésről…
MINDENKI FELÁLL, BÚCSÚZKODNAK, A FÉRFIAK KEZET FOGNAK, A NŐK ÖSSZEÖLELKEZNEK.
Lajos: Gézu, Icu, elvárunk ám titeket máskor is, és ne kelljen könyörögni…
Julis: Igen, igen gyertek máskor is… és értesítünk a temetésről… Olyan jó volt együtt, nem?
ICU ÉS GÉZU EL A SZÍNRŐL. JULIS ÚJRA A MOSOGATÓ ELŐTT, AHOGY AZ ELEJÉN. CSÖND, CSAK A VEKKERT HALLJUK ÚJRA. LAJOS KIHALÁSSZA A SZEMÉTBŐL AZ ÚJSÁGJÁT. ODAÜL AZ ASZTALHOZ.
Julis: Hány óra van, Lajos?
Lajos (felpillantva a Julis előtt álló órára, morcosan felel) Mindjárt éjfél…
Julis: Akkor jó későre jár már…
Lajos: (lapozgat, foghegyről) Igen, igen, késő van… menjünk aludni.
Julis: (törölgeti a kezét, és nagyot ásít) Jó éjt, Lajos. Te nem jössz még lefeküdni?
NEM VÁR VÁLASZT, ELTŰNIK A SZÍNRŐL
Lajos: (leteszi az újságot, és bambán maga elé nézve motyogja)
De kicsoda a Mári néni?...
FÜGGÖNY