Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 248
Félek. Attól, hogy félhet más is.
Társai leszünk a rettegésnek.
Mint analógot a digitális,
szétbontanak és felcserélnek.
Félek attól, hogy szemben állok,
ugyanakkor a hátad mögött.
Nem köszönnek ránk új világok,
arcunk összeér, szemünk törött.
Ha szeretnek, talán akkor is félek.
Viszonoznom ezt oly bonyolult
vagy egyszerű, mint szikár faékek.
Faragott szívekbe hasít a múlt.
Félek akkor, ha tovább kísérlek.
Büszke kínjaid velünk szaladnak.
Magamban egyre csak tőled félek;
mégis megteszlek árnyalaknak.
Egy sorban állunk a többiekkel.
Foszlott térképek összes terveink.
Félek attól, ki félni nem mer,
és teleordítja termeink,
hol az Istent őrizzük hangtalan,
az irgalmas hazugságokkal együtt.
Azonosságunk öntudattalan.
Ha rátalálunk is, egymásban felejtjük.
/2016.05.27./