A régi prés alatt
Írta: Köves István
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 123
A RÉGI PRÉS ALATT
Nem nagy szám, mondják rálegyintve az unokák,
s lehet igazuk is, hiszen nyilvánvaló:
oxidáns hatású flavonoidokban nem gazdag,
és markáns savszerkezet, ízvilág, illat- és zamatanyag
sem jellemzi a lugasunkban ringó regéci direkt-Otellót,
de a prés alatt bizonyság: bár nagy, görcsös, fanyar a magja,
de a múlt zamata zeng benne, ízek és hangok szimfóniája,
kórusban zengi-sorolja betonba lapult falunk kicsinye s nagyja:
A platnin sercegő keserű rókagomba,
mellette gőzében a lapcsánka pirul,
a hazatérő tehénke farát fenve a kapufélfának,
fejét fölszegve bőgi árvaságát az égre,
az almozó-villáról lecsusszanó istállótrágya
szúrós ammóniaszaga mindent belep, mellé
a Néma Józsi ködbefúló csordahívogató tülökszava,
Ernő bácsi kacsokat ritkító kacorkésének hetyke nyikkanása,
a hajnali hars csalánleveleket habzsoló libacsapat gőgös gágogása,
sikonkázás meztelen talpon, a jégtükrös úton, iskolába menet,
a csapdába csalt őzek keserves csecsemősírása,
hagymába pirított vérük sercegése, a titkon lerapsizottaké belehallik,
a szomszéd Gábor hajnali fuldokló kehelése, a tébécé-roráté,
a mehetnék nagy mén, Bandi patadobbanása a palánkdeszkán,
a „nem tiszta, de nem büdös”, szikkadó kapca pállott suhogása,
a kukoricaszár hajnali sikkanása a demizsonnyakban,
harákoló koccintással: no, fiam, Isten-Isten!,
a szorgos fujtató szüntelen sziszegő zihálása a kovácsműhely felől,
mézelő méhek és mohóskodó muslincák raja a pincegádorban,
a láb alá guruló elárvult hullt dió lassú barnulása,
a pendülő ín remegése a létrafokra hágó lábban
a vállra forrt zsáknyi megszolgált termény terhe alatt,
a hullott szilvától bódult szarvaskirály bömbölése a hegytetőről,
Rákóczy Fercsi kallódott aranykengyelének szüzeket kábító pengése,
a templomtól templomig tipegő nénje almamosolya, ahogy a védekezéshez
a kenyérbölcsőbe hajtogatott hófehér konyharuhába rejtett beretvára gondol …
Csiszogva csörög a lánc a bókoló vödörben a kúton,
a Vár árnyéka végigcsúszik a Fő utcán a Nap járását követve,
lapulnak a tőkén, csüngnek a, rengnek a, fenn a lugasban a fürtök,
mint hogyha hinnék, lesz még hozzá áldott, lágy kenyerünk is, betevő,
mind hirdetik fennen: a regéci szőlőnek más íze van!