A pillanat szarvára tűzött

A pillanat szarvára tűzött

A pillanat szarvára tűzött,
s én ott maradtam
szorosan bekötve
a mindenségbe
mindörökre.
Ebből a perspektívából
minden alakul, lángol.
Kéreg hullik a fákról,
friss füvek és régi vadgesztenyék
feszítik az Idő keretét.
Magányórákból magánórákat véve
csavarodok az ismeretlen Térbe,
kapaszkodom a hat százalék anyagba,
gravitációhoz tapadva.
Innen már jól látható az Isten,
készen áll, hogy megterítsen,
s egy csillagokkal teli tálat
nyújt át az emberfiának.