A pillanat, amikor a szerelem kezdődik
Írta: Sinka Margaréta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 844
A pillanat, amikor a szerelem kezdődik
- Borostyán karok érintése-
A pillanat, amikor a szerelem kezdődik. Sokat gondolkoztam ezen az egy mondaton vajon mit is jelent nekem. Beugrottak emlékek, klisés szétnyúzott idézetek és még sok más. Sokszor volt olyan gondolatom „na, itt” és társai, majd később jöttem rá, hogy ez nem az a pont volt. Ennél több kell nekem. Hisz nem lehetek ennyire érzelemmel vezérelt, mint aki vak és rohan belegabalyodva a szárító kötélbe, majd a végén azzal köti fel magát. Nem! Ez így nem én, csupán a látszat, hogy rohanok mindig előre, mint hősszerelmes megfulladva a rózsaszín porfelhőtől, aztán jön a porszívó és felszívja az egészet. Ez így is lenne, ha a porzsák nem lenne már évek óta tele. Ahogy már „az” se én lennék. Én se nyelek be akármilyen kis bolhát.
- Nekem ennél több kell! – mondanám.
De ahogy sokan, én is megbotlok a cipőfűzőmben, mert rohanok. Rohanok egyenest bele a végtelenbe, mert szeretethiányos vagyok. Ezt is csináltam szaladtam, futottam meg se várva esetleg, majd valaki tényleg olyan, és mi lett? Érzéketlenség, hamis mosoly, kényszeres randik, mert el akarod hinni, hogy de ő. Nem Ő. Minél jobban erőltettem vagy szerettem volna nem, és akkor most elárulom, hogy de volt a kispad. A kispad, ahol már lassan két hónapja ült Ő.
Rám írt, visszaírtam. Jött a kölcsönös friend zone és az első találkozás. Már ott fura volt ki az a bolond, aki a legnagyobb szélviharban (amit megsúgok, esküszöm először tapasztaltam Budapesten) fel akar menni a Gellért-hegy legtetejére. Na és ki volt az a flúgos, aki azt mondta miért ne? Nem, nem én voltam nem tudom miről beszéltek.
Már ott volt valami a tekintetében, ezért amikor a kollégium előtt a kocsiban ültünk és ő kijelentette, hogy nem néz a szemembe, mert úgy nem tud koncentrálni arra, amit mondok már tudtam. Jött a következő találkozás, majd azután is. Aztán elmentünk arra a hosszabb sétára. Borostyánnal végig fűzött fák, rejtélyes épület, jobban mondva, ami maradt belőle és akkor már valahogy éreztem, hogy engem is körül ölel a borostyán szorosán, majd összeroppant és védelmem, mint az épület falai.
Ez csapda.
Nincs menekvés.
Egy szívdobbanás alatt vesztettem.