A perkolációról
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 275
A perkolációról*
Barabási Albert László, a hálózatkutatás nemzetközileg elismert vezető tudósa szerint a (képző-) művészeti siker a művészeket és a galériákat összekötő hálózatban rejtőzik. A tehetség mellett a sikerhez ugyanis arra is szükség van, hogy egy ismert galéria neves kurátora kapuőrként jóváhagyja az új művész csatlakozását a hálózathoz. Ez nagyrészt (a tehetség mellett) a véletlen műve. Persze az esélyek különféle módszerekkel – amelyek között nemtelenek és kevéssé kifogásolhatók is lehetnek – javíthatók. Innen azonban már a hálózaton történő terjedés, a perkoláció törvényei lépnek hatásba. Azaz: ha tudjuk, hogy egy háló mely élein milyen valószínűséggel jut túl a – jelen esetben az új szerző híréről szóló – információ, megbecsülhető a terjedés sebessége. Ha a mű legelső csomóponton (kapuőr: kurátor, szerkesztő, megjelenés) már túljutott (azaz a szerző csatlakozott a hálóhoz, a háló új csomópontjaként), az újabb művek hálón való terjedésének valószínűsége (eljutása az egyes megjelenésekhez) nagyságrendekkel megnövekszik köszönhetően a kapuőr szerepet játszó csomópont hálózati beágyazottságának:
Könnyen belátható, hogy minél nagyobb a szerző viszonylatában jelentkező kapuőr centralitása (azaz minél több él indul tőle más csomópontokba), annál nagyobb a terjedés sebessége, amennyiben ő zöld utat ad neki.
A fenti, a képzőművészek, kurátorok és galériák alkotta hálózat pontosan leképezhető az irodalmi szerzők, folyóiratszerkesztők és folyóiratok hálózatára is. És itt is a perkoláció - a hálózaton való terjedés, és a hálózatra való bejutás mechanizmusa - törvényei érvényesek.
A művek végtelen tömegéből mind a képzőművészetben, mind az irodalomban azok maradtak fenn, amelyek az adott korszak uralkodóinak, illetve fogyasztóinak ízlését kiszolgáló és azt egyben alakító kurátorok, szerkesztők: kapuőrök ízlésének leginkább megfeleltek.
*egy jelenség, fizikai folyamat, állapot, stb. hálózati terjedésének folyamata
2022. május 31.