Írta: Kirilla Teréz
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 242
A nyolcadik napon
Sonka, gyöngyöző tea, gránátalma.
Fodros szegélyű, nyirkos selyemköntös.
A porcelánkannán levendularajz.
Fonnyadt liliom, homokos, száraz föld.
Az árnyékot nem vető fa odújában
egy vajfehér pamacsos kandúr kóricál,
hasán hamut hintő virággubancfüzér.
Odabent a hold mögé rejti az eledelt.
Enyészet virul a rőt kérgű vájatokban.
Tekintete előtt állunk élők és holtak.
A peremvilág horpadt-süppedt hajlatain
kirajzolódik a tó: mint szakadék fölé
épült törhetetlen üveghídon,
úgy járkálunk szürke hullámain.
A mélységbe merülni viszont lehetetlen.