A nevetés kötelén

Írta: Vörös István


Közzétéve 9 hónapja

Megtekintések száma: 162



A NEVETÉS KÖTELÉN


Aki ráébred egyszer, hogy legnagyobb bűne
az: felmérni se képes, mi bűne van,
akit a gyóntató előtt nem a lelkifurdalás,
de a zavar sároz össze,
és nem szégyenében hebeg, hanem mert nem érzi,
tettei alatt beszakadt-e mások nyugalma, boldogsága,
aki még magának se tett fel kérdéseket,
hanem sunyin az időhöz lapult,
mint kutya a földhöz,
akin viseltesen lengenek a szavak,
és karján már egy hete felhúzatlan az óra,
aki mögött összecsapnak a tekintetek,
és ő alájuk merül észrevétlen,
az, az a legnagyobb bűnös én vagyok.

És himbálódzom a nevetés kötelén,
mint a felakasztottak.