Írta: Vörös István
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 361
A nem fölösleges emberekről
A közepesek üdvhadserege
üdvözli az üdvözítőt,
azaz önmagát. Mi nagyon
szerény emberek vagyunk,
mi vagyunk maga a szerénység,
elbújhat mellettünk minden
és mindenki, minket nem lehet
megsérteni, mi sérthetetlenek
vagyunk.
Kihullik egy kés a kezemből,
mert a mi zsákja kiszakad,
és csak én ülök benne, aki
mi-nek hiszi magát, szerénynek,
potyog a kés, utána, mint egy
üstököscsóva, az elszökő
tehetség, szökik a, szökik a
bátorság az igazán jelentős
dolgokra, valahogy csak olyan
rendesen, védhetően kéne élni,
de a kés, a kés, a kés
beleáll a padlóba.