A nagy út előtt

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 274

A nagy út előtt

Csak elül a sarokban,
mint a három napos por,
nem hisz már szólamokban,
bölccsé érlelte a kor.

A lemondó száz mosoly,
csakis önmagának szól,
lehet a test rab, fogoly,
ha a lelke még dalol.

Csak szárnyra kél, s átszeli
az Atlanti-óceánt,
vagy vágyódva öleli
azt az egykor szép leányt.

Az élet, mint gyorsvonat,
csak futott vele, szaladt.
Keresztezett sorsokat,
de csak magára maradt.

Száján nem sír panaszdal,
csak erőt gyűjt az úthoz.
Naponta egy arasszal
ér közelebb az Úrhoz.