A Móricz kripta és temető…

Írta: Pataki Anett

---

Közzétéve 1 hete

Megtekintések száma: 36

---

---

A Móricz kripta és temető…

A Móricz kripta és temető,
mióta elmentél;
elvesztették
a betűk a jelentésüket
a nevében.
A Móricz hideg és szürke,
hiába világítanak
sárga és vörös fénnyel
a letűnt korok
kékes nefelejcsei.
A Móricz kopott és koszos,
tele van szeméttel,
hajléktalannal és galambbal;
én nem mondom, hogy miattad,
de régen sokkal szebb volt.
A Móricz kihalt és csendes,
pedig zajos és valahol
a halántékom mögött szúr
a hegyes kis
valóság.
A Móricz idegen és vad,
pedig olyan jól ismerem
a sarkokat és szögeket,
az utcatábla-töveket,
ahol annyit vártalak.
A Móricz fakó és semmi,
már nem bizserget,
hogy tudtod nélkül
felbukkansz-e ott,
ahol látni akarlak.
A Móricz csúfos és gyűlöl,
vádol engem minden
mocskos fala, ami látta
hogy néztél rám,
valahányszor elváltunk.
A Móricz nem tehet róla,
a tiéd volt, aztán rád nőtt
a borostyán nem ereszt,
és hogy jó így - elhitted.
A Móricz újra lélegzik,
de minek,
most, hogy megfojtott
azzal a fénytelen
szőkeségével.
A Móricz kripta és temető,
pedig valahol máshol fekszel,
hamvaidat pedig
hangzatos urnában
hordozom magammal.