Írta: Kirilla Teréz
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 225
A móló száraz, szálkás deszkáján
hontalan illúzió a melankólia
a tó tükre ráncos,
zöld villanása száll fáról-fára
árnyékok szerteágazva,
kőhideg ábrák összetörten
a szorongás aromáját
ontja a horizont,
azúr tónusú szövet
egy soha nem létezett világ lüktet
át, az ismeretlen semmi
cirádaként fonódik rá saját történeted
leheletnyi burkát repeszted mindig
van egy nyitott pillanat ott a képen
mélyből mélybe hull