A marasztaló sár
Írta: Tarjáni Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 323
A marasztaló sár
Engem nem láthatsz a zsúfolt folyosókon,
ahogy bámulom a tájat egy robogó vonatból.
Nem kérheted, hogy húzódjak összébb, mert
„az étkezőkocsiba mennék, Uram, ha megengedi”.
Ha megengedhetném magamnak én is,
körbeutaznám a világot és írnék beszámolókat,
de én itt taposom a sarat, mert ezt a sarat is
taposni kell valakinek. Pedig azon kívül, hogy
sáros cipővel nem illik bálba menni, vagy álló-
fogadásra, alig tudok e sárról egyebet - titkosított!
Öt évtizede volt utoljára sáros cipő a lábamon,
szökni akartam a zöld határon, de itt ragadtam -
beleestem egy álcázott gödörbe, térdig süllyedtem
a sárba, a fegyveresek körbeálltak és röhögtek,
azóta hallom ezt a röhögést minden hullámhosszon,
néha a „szószéken” is fegyveres katonát látok.