A mama
Írta: Ötvös Németh Edit
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 22
A mama
- Mi lesz a mamával?- kérdezte Judit a férjét, aki a számítógépénél ült és gondterhelten figyelte a monitort. Nem volt rajta ing és hivatali nadrág, csak egy pörköltszafttal telepöttyözött póló, rövidnadrág és zokni.
- Kettő a logaritmus abszurd pályán találkozik a huszonöt gyökével. - felelte fejét vakarva és továbbra is a képernyőt nézte.
- Mi lesz a mamával? - tárcsázta Judit a sógornőjét.
- Most voltam a boltban, vettem két füstölt csülköt, megfőzöm, bablevesbe való. Képzeld mondtam a fodrásznak, hogy olyan hajat kérek mint a híradóban annak az Antóniának, de túl sok kéket kevert a burgundihoz és lila lettem, de nemcsak a loboncom, hanem a nyakam, a homlokom is őrült színben játszik, azt hiszik majd a munkahelyemen, hogy ver a Gyula.
- Ki ver édesem? A Vera Gyula? Vagy a Gyula ver, tényleg?
- Dehogy ver! Viszont a temetőben voltunk a Katival a fogorvos lányával, mert hozzám csapódott az utcán ki tudja hogyan, de jött velem. Éppen mécsest gyújtottunk a sírnál, mikor látom, hogy egy öregasszony tolja a biciklijét, éppen felénk és ferde szemmel nézeget. Éreztem, hogy valami kíváncsiskodó némberrel lesz dolgunk. Jött is sebesen a kérdés, mikor odaért.
- Ne haragudjanak már, de kijük volt maguknak a Karcsi? Most mit mondtam volna erre ? Túl bonyolultnak bizonyult ez a kérdés, így hirtelen a semmiből. Nem akartam szórakozni vele. Simán feltettem neki a ékezetet a pontra.
- Nem hasonlítok egy kicsit a Karcsira?
Nézett, nézett még a szemüvege is elferdült, a szemüregéből pedig kipattant egy hosszú teleszkóp, a fejlámpájával meg az arcomba világított. A kezéből csipeszt formált és virágos otthonkája zsebéből vattába csavart spatulát rántott elő, de olyan gyorsan, hogy egy sziú indián is megirigyelhette volna. Üvöltve rám rontott és a rémülettől nyitva felejtett számból nyálmintát lopott. Azzal, felpattant az ördögszekérre és eltekert.
- De, mi lesz a mamával ? - kötötte az ebet a karóhoz Judit. A sógornő ekkor kinyomta a telefont.
- Mi lesz a mamával ?- fordult az éppen belépő fiához a nő. A fiatal férfi egy félig megnyúzott vaddisznót próbált beerőszakolni az ajtón. Mivel nem siketült, megpihent, közben véres kezét beletörölte a foltozott, terepszínű kezeslábasába, ekkor egyensúlyét vesztette, belekapaszkodott az ajtófélfába alvadt csíkokat szántva bele. Pont olyan árnyalata volt, mint a pénztáros Ica körömlakkjának aki a Coop boltban kasszásként dolgozik.- Alig bírtam legyűrni ezt a dögöt ! Gyütt ezerrel, keresztül a bozótoson, mire előkaptam a puskát, majdnem felnyársalt, de szerencsére ott volt a Keszeg Pali és rádörrentett, csak az a baj, hogy közben nekem is elsült és fenéken találtam a sörétessel, most szedik ki belőle a sűrűjét az ügyeleten.
- De, mi lesz így a mamával ? - ripakodott rá Judit erőteljesen. - Majd csak rendbe jön ez a Pali. Rendes gyerek ám ez, mindig megette az óvodában a spenótot, pedig utalta mint a nyüveket. A nyüvekről jut az eszembe.Édes mama, szedtél nekem ma a harmatos fű alól egy horgászatra valót ? Azzal az asztal alá húzta a vadat és felhörpölte a langyos húslevest a nefelejcses porcelánból ami a konyhaszekrényen pihent.