Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 297
Te és Én
állandó mozgásba kényszerülve
forgunk saját tengelyünk körül,
s újabb és újabb
tereket képezünk a térben.
Megfejtjük a Napot és a Holdat,
s a kifordított feketelyukakban
leleplezzük az árnyékot és a fényt,
ahol a múlt és a jövő találkozik.
Uraljuk az időt.
A csillagok nem távoli galaxisok többé,
hanem tenyerünkbe zárt homokszemek:
békés atomjai a puszta tudásnak.
Kiteljesedünk a kiterjedésben
és megszerkesztjük a saját valóságunkat,
miközben axiómává mutálódunk.
Új fizikai törvények fogadnak örökbe
és ismeretlen halmazokban ébredünk.
Nap mint nap
paradigmákon gázolunk keresztül,
hogy ép elmével kijussunk
a kötelező útvesztőkből.
Új dimenziókat fogad be elménk,
és újra és újra
megszüljük egymásban önnön magunkat
az időtlen idő kurta peremén,
s olyankor kéz a kézben
mindig a Pillanat vagyunk.
Újra és újra.
Vagyunk és vagyunk.