A lélek ostoba
Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 211
A lélek ostoba
Legyek dongják múló életünket
álmainkra raknak gyöngy-petét
és felismerik mindazt ami romlik
a komposzt-létnek osztódó neszét
és szárnyaik membránja ott rezeg
hol felrebben az ébredés szaga
hol otthonod volt ágyad asztalod
ebédre már nem mehetsz haza
mert legyek dongják létünk rongyait
de tűnt időnk be nem lepik soha
a múlt szökik s tolakszik a jelen
az elme lát a lélek ostoba