A legszebb törvény

Írta: Kasza Béla

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 320

---

---

A legszebb törvény

Hogyha én még egyszer újra gyerek lennék,
apámnak azt mondanám: királyom, fenség;
anyámhoz úgy szólnék: édes, drága anyám,
köszönöm, hogy vagyok s van élhető hazám.

Legjobb gyerek lennék, a legjobb tanuló,
azt is megérteném, mi a nekem való;
és azt adnám néktek, amit meg nem adtam,
csupán utólag, e most leírt szavakban.

Szürkék a temetők, csendek, neszek, zajok,
még mindig álmodom, bár félig múlt vagyok;
halottakhoz szólok, talán most is élnek,
arcom vén ráncain gyűrődnek a fények.

Árva dal az utam, zsákutca, Mennyország
rám vár valahol, de megjelenik orcád;
így üzen az isten: fiú, fel a fejjel,
áldásom fogadd el, éljél szerelemmel!

Talpig táltosodom, mit megél az ember,
rohanok, elvérzek, égek kegyelemmel;
vágyam voltál eddig, leszel most már énem,
kéket álmodik a végtelen az égen.

Virágból a világ, ilyen nagy öröm ért,
hogy zuhog a szívem, ez a legszebb törvény;
kezed a kezemben, áldás a fejemen,
ballagunk és velünk ballag a szerelem.