Írta: Antal Attila
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 762
A léggömb kosarában
Kidobok lassan mindent
az egész magammal
hozott világot –
ki a tanyasi erdőzúgást
a fenyőcsúcsokra olvadt alkonyokat
barbár kézfogását vakolatnak kőnek
a fejszevas deres negyedholdját
a gyertyánrönkök recés bütüjét és
kidobom a savas ízű tölgyhasábokat
a kamraajtó téglatámasztékát
beleégett fű-lenyomatostól
s a sárutak pattogó jegének
szivárványszikéit
így török egyre följebb
világom utolsó morzsái
szétperegnek
alant
és magához ránt az elérhető
végső magasság
szegény világ-
talant