A lakatlanlelkű
Írta: Pődör György
Közzétéve 5 hónapja
Megtekintések száma: 155
A lakatlanlelkű
Üres szemek tükre, ablaktekintet,
nem látszik,ahogy a lakója kinéz,
a bent talán nem is érzékel kintet,
nincs melegsége, senkit nem igéz.
Felismerni, mi sajátként megillet,
elfogadni, mint bókot a kis csibész,
ha észreveszik rajta az új inget,
és átérezni, mint szerepét a jó színész.
De hiába, nincsen belül érzelem,
rosszul kommunikál a két félteke,
magányos, a szó elárvult,védtelen.
Nem érzi, mi jó, s a közöny vétek-e,
így marad távolságtartó és rideg,
nem akar megfelelni a többinek!
első közlés