A lakatlanlelkű

Írta: Pődör György


Közzétéve 10 hónapja

Megtekintések száma: 295



A lakatlanlelkű

Üres szemek tükre, ablaktekintet,
nem látszik,ahogy a lakója kinéz,
a bent talán nem is érzékel kintet,
nincs melegsége, senkit nem igéz.

Felismerni, mi sajátként megillet,
elfogadni, mint bókot a kis csibész,
ha észreveszik rajta az új inget,
és átérezni, mint szerepét a jó színész.

De hiába, nincsen belül érzelem,
rosszul kommunikál a két félteke,
magányos, a szó elárvult,védtelen.

Nem érzi, mi jó, s a közöny vétek-e,
így marad távolságtartó és rideg,
nem akar megfelelni a többinek!

első közlés