A kút

Írta: Tóth Gabriella (Toga)


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 416



A kút

Csak tespedt a székben,
és a tegnapra gondolt. Elmúlt.
Mint kigombolt inget, levetette,
és a nyakán folttal,
ujján némi nyommal,
meztelenre vetkezve,
mosásra szánta.
Belefeledkezve a zúgásba,
a kapszulába rejtett csendbe,
hitte, hogy a tárcsa forgása,
az erő, a szennyezett lé, mi csorog, elég,
tisztulva kelme, elme,
és poros könyvből majd hullnak a lapok,
de hasztalan.
A szövet szálai,
mint gyomrunk bolyhai,
mint térden foszló nadrág,
titkon merengve visznek
labirintusokon át
a mély múlt-kút fölé,
hogy beess.