A köd filozófiája
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Török Nándor
Versek
A köd filozófiája
Az idő végtelen, de az én időm véges.
Az őszies tél belőlem táplálkozik.
Ahogy múlik, úgy múlok én is.
Naponta megszületek és elmúlok.
Apránként, epizódokban létezem
és minden nap újabb és újabb dolgokról
lebbentem fel a fátylam
(mint ezt a közhelyet).
Egyszerű, de fontos dolgokról,
amiket előbb el kell rejteni ahhoz,
hogy a kíváncsi szem észrevegye.
Talán ezért vagyok, talán ez az értelme
megfoghatatlan létemnek,
hogy hiányomban szülessen újjá
természetes szépsége
(valaminek és mindennek)
az amúgy egyforma mindennapoknak.