A kocka el van vetve
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 504
A kocka el van vetve
Korábbi közlések: Először a "Héttorony" Irodalmi Magazin internetes közösségi oldalán került közönség elé 2012. őszén. Ezt követően Zsefi Zsanett blogjában, valamint a szerző saját blogján.
Vékony, árva árnyék mentén
múló idő lépte csendes,
gondolatom szőkesége
egy csöppet sem veszedelmes.
Inkább szelíd, mint a hajnal
elsőszülött napsugara,
és álmodó és gyógyító,
mint az Isten tiszta szava.
-
Meggörbít a vad valóság,
szívem táján ingem fodros,
bazalt-édes Szent György-hegynek
zöld ösvénye fás meg bokros.
Ott baktat a bűbájos vágy,
lábaimnak fürge kedve,
csak felfelé, le nem jövök,
ez a kocka el van vetve.
-
Szabad vagyok a hegytetőn,
nem létezik, ami zavar,
csókért könyörg szél mámora,
nyomatékul vihart kavar.
Lendületes végső táncom,
fényes csókom neki adom,
s hogy a halál megkívánjon,
ruháimat leszaggatom.