| Nagy Antal Róbert  | A kívánság Kopott kabátjába beitta
magát ötven év bűne, bűze.
Munkát, hitet hitelre váltott.
Imáit elitta, hogy tűrje
nélkülözés, betegség kínját,
szakítás szégyenét, magányos
napjait, és most mégis eljött.
Kerülik, fogsora hiányos.
Összekulcsolt, fagyott kezei
közt tegnapi kukázás piszka.
Velük énekel, múltba réved.
Teste szennyes, de lelke tiszta.
Elhalt hitét, régi életét
a fényben keresi, kutatja.
Megszédül, de jelen van Isten.
Hű kutyaként szegődik hozzá
az őt védő élni akarás.
Ha most meghal, nem válik azzá,
aki volt, s szeretne lenni.
Étel és fűtés, kórházi ágy.
Kint hideg és fagy. December van.
Otthon nélkül gyötri a honvágy.
Ha kívánhatna, azt kívánná,
legyen mint rég, karácsony este!
Leljen más örömöt, aki azt
a pohár fenekén kereste! |
