A kirakatból bámul rám az élet

Írta: Tarjáni Imre


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 313



A kirakatból bámul rám az élet

csak állok itt az ismeretlen
néma Isten előtt és hagyom
hogy történjen 
mást nem tehetek –
világvárosban voltam gyerek
ismertem minden zugát
most nem találok haza;
egy lakásba egy ágyba
a lágyan ringó melleidhez
 a csodákra
nem tudtalak  szeretni
mert nem szerettél –
lehet,hogy inni fogok újra?
a szó elfogyott – csak nézlek
szorítod  a kezem – 
vége
nekem ez volt  az örök élet!
kirakatból bámul rám a végzet
egyedül maradtam mint egy  sírkereszt –