A kirakatból bámul rám az élet
Írta: Tarjáni Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 534
A kirakatból bámul rám az élet
csak állok itt az ismeretlen
néma Isten előtt és hagyom
hogy történjen
mást nem tehetek –
világvárosban voltam gyerek
ismertem minden zugát
most nem találok haza;
egy lakásba egy ágyba
a lágyan ringó melleidhez
a csodákra
nem tudtalak szeretni
mert nem szerettél –
lehet,hogy inni fogok újra?
a szó elfogyott – csak nézlek
szorítod a kezem –
vége
nekem ez volt az örök élet!
kirakatból bámul rám a végzet
egyedül maradtam mint egy sírkereszt –