Írta: Kirilla Teréz
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
A kiöntött pohár
Holott a folyó fekete szalagja az utolsó napon
leomlott jéghegyből eredt, mégis visszafelé
kígyózott az időben, akárha a kezdetek
érintetlen ligetéből fakadna, a lombtalan szálfák
töredező, holt árnyvonalából, s ott örvénylett
sötét sodrással, ahol a hó cukros hártyaként
terült a rozsdabarna földre.
Gyásszal igázta le a föld az esztelen embert,
és haragját az utolsó kortyig felitatta.
Szelídségét visszafogta, megsokszorozza a rút halált,
és nem ismerjük dühödt erejének határát.
Jelentéktelen idegenként süllyedünk alá,
és senki sem képes a maga ingatag súlyát felmérni,
a tétova vonalon állni.